Csudát láttam ma. Idillszerűt. Beszippantott egy másik dimenzió, s úgy tűnt néhány pillanatra, Magyarország egy boldog hely, s boldog emberek lakják. tovább

Máskor nem a villamoson találkozunk, hanem a körúton. Ül egy kapualjban, mellette a csendes, szolid, fényes kutyája és olvas. Talán még a kutyája is olvas. Nincs körülöttük szeméthalom, „be van ágyazva” a szűk keretek között, nappal nincs heverészés, és nem vegyül a többiekkel. Rendszerbe van foglalva az egész ember.   tovább

Manapság sokan rajonganak valakiért vagy valakikért, de egyre kevesebben vannak, akiknek valódi példaképe is van. A kettőt pedig nem szabad összekeverni. A rajongásunk tárgya és egy igazi példakép között óriási a különbség. A helyzet az, hogy mind a kereslet, mind a kínálat megcsappant a "példakép-piacon", míg a rajongható celebek és a rajongók száma nő és nő. De miért? tovább

Nőgyűlölő férfiak, férfigyűlölő nők. Kinek, mi. Ki-ki milyen frusztrációját vetíti ki a másik nemre, ki-ki milyen csalódásokon ment át a múltban, ki-ki milyen szerepvállalást látott a családjában, és sorolhatnám. Egyet azért szögezzünk le: egyik nem sem működik 100%-ban a másik nélkül. Ha tetszik, ha nem, az utódok nemzéséhez - a tudomány jelen állása szerint - még szükség van minimum egy férfire és egy nőre. tovább

Ma a miniszterelnök reagálhat úgy egy nagykövet asszony eltávolítására, hogy „én nőügyekkel nem foglalkozom”. Polgármester hazudhatja azt, hogy élettársa átesett a vak komondoron, miközben éppen ő ütötte meg. Vagy olyanokat mondanak, hogy „attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos.” Vagy közlik, ha a nők elmennének szülni négy-öt gyereket, akkor nem lenne gond a társadalmi szerepükkel. tovább

Már több mint tíz éve történt, húszéves lehettem, ha jól emlékszem. Nem volt könnyű véget vetni neki, de sikerült. A hatása azonban sokáig elkísért, és még ma sem vagyok benne biztos, hogy a lelki nyomai eltűntek. Utána még hosszú-hosszú éveken keresztül álmodtam arról, hogy felkeres az illető és megöl. Addig azt hittem, ilyesmi csak a filmekben van, vagy csak a tanulatlan, a civilizációtól messze élőkkel esik meg. De akkor rájöttem, hogy nem. Persze a fizikai bántalmazás mellett igyekezett a... tovább

Na de, hogy félreértés ne essék, az ifjú, még pályakezdő humánértelmiségi férjek nappal szívesen mutatkoznak valamely könyvtár, esetleg levéltár, bölcsészeti vagy jogi természetű intézmények megint csak eszmecserére alkalmat teremtő kisebb vendéglátóegységeiben, ők ugyanis szűnni nem akaró, világmegváltó gondolataiktól terhelten gyakran lesznek éhesek, és még ennél is gyakrabban szomjúhoznak valamely fáradtságot enyhítő nedű iránt, amelynek minősége koruk előrehaladtával egyenes arányban muta... tovább

"Olykor úgy érzem, nem csak a magam részét viszem. Láthatatlan fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami a mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája. tovább

Igen, igen, tudom, az Igenélet olvasóinak 99,9%-a kinőtt már a kamaszkorból, így az ifjonti hév nem befolyásol bennünket a szerelemben. Sokszor úgy tűnik azonban, hajlamosak vagyunk mégis tízéves gyereklányok érzelmi szintjén reagálni a férfiviselkedésre. A relrules.com segítségül összegyűjtötte azt a 13 női viselkedésmintát, melytől életünk párjai a falra másznak, s le sem jönnek onnan, míg a közelben vagyunk.   tovább

Nem tudom, milyen érzés ateistának lenni, és szerintem senki nem tudja. Mert olyan nincs, hogy valaki semmiben sem hisz. Mégha azt is állítja, hogy nem hisz Istenben (nevezzék Atyának, Jézusnak, Buddhának, Krisnának, Allahnak, Jahvénak), akkor is hisz. A hit az embertől független, a tudattól, az akarattól sokkal mélyebbről ered. tovább