Heppi kriszmösz itt és ott. A boltokban már október közepén elkezdődött és mostanra pont elegem is lett belőle. Ha meghallok egy karácsonyi dalt, sírva menekülök, mert még a boltban is az szól. A csilivili díszektől több körön rángógörcsöket kaptam, a tévét be sem kapcsolom, mert nincsen reklám Santa Claus nélkül. Na és persze minden rohadtul akciós és pokolian szükségünk van rá. tovább

Van, amikor minden pozitivitásom ellenére is összetörök és padlóra kerülök. Vannak napok, amikor nincs “igenélet”, csak “nemélet” van. Van, amikor csak azt szeretném, hogy ami van, az ne legyen.  tovább

Teljesen normális, a mindennapokhoz elengedhetetlen a szexualitás. A másik illata, kisugárzása, hajának színe és tömörsége, arca és szája színe, természetes bája mind-mind befolyásolják a vágyunkat, hogy megkívánjunk valakit.  tovább

A gyerekes ismerőseim rendszeresen mesélik, hogy a munkából hazaérve még órákat tanulnak a gyerekkel. Én meg, mint egyedülálló, gyermektelen nő, csak pislogok: mit csinált az iskolában egész nap a gyerek, ha otthon még órákat kell tanulni vele? Mikor játszik, mikor él, mikor pihen, mikor álmodozik? Mikor van ideje csak úgy gyereknek lenni?  tovább

Ma már nem ciki felvállalni, ha egy nő nem szeretne gyereket. Régebben talán furcsának találtam, nem tudtam azonosulni azzal, ha valakit nem érdekelt a házasság, a családalapítás, de ma már tudom, hogy számos körülmény közrejátszik a motivációnkban. Szerintem leginkább a múltunk, az a csomag, amit otthonról hozunk. Na és persze a változó világ, az, hogy ma az esélyegyenlőség nevében sokszor hajlamosak vagyunk nőként a karrierért mindent beáldozni, vagy például az, hogy nemtől függetlenül nehe... tovább

Kommunikáció szakot végeztem, így minden olyan elmélet, módszer vagy praktika, ami az emberek közötti interakciókról szól, már csak szakmai szempontból is érdekel. De ha olyan elméletről olvasok, aminek már az alapjait megismerve is azt érzem, hogy választ adhat rosszul működő emberi kapcsolatokra, munkahelyi és családi konfliktusokra, akkor azt mondom: ez igen! tovább

Az egész valahogy egy előre kitervelt, gyerekek álomvilágából valósággá lett ötlettől vezérelve jöhetett csak létre. Amikor nemet mondtál, de a lelkes rábeszélések közepette nem is hallatszott a válaszod, csak egy tüneményes szőrgombóccal találtad szembe magad, aki könyörtelen volt a cipőiddel, az asztallábakkal és a türelmeddel szemben. tovább

Mára rájöttem, hogy a szüleim nem voltak mindig őszinték velem, amolyan kegyes hazugságokkal próbálták megkönnyíteni az életem. Csak, hogy egyet említsek: még nagyon kicsi voltam, megnéztem egy filmet, aminek a végén meghalt egy kutya. Napokig sírtam utána, nem tudtam abbahagyni, persze a szüleim nyugtattak, hogy ez csak film, nem a valóság, de csak akkor hagytam abba a bömbölést, amikor azt mondták, hogy írtak neki levelet, a gazdája pedig válaszolt, hogy jól van. tovább

Fájdalmak mindennap, sokszor reggeltől estig, estétől reggelig. Kínlódás minden mozdulat, a levegővétel is. A gondoskodás magatokról, vagy a segítségkérés nyomorúsága, a tudat, hogy a legnehezebb az egyedüllét, a lakásban, a keserves tévémagányban, mert már az olvasás is nehezen megy, könnyezik a szem, a hályogok… tovább

  Imádom a kutyákat, a szívemen viselem a sorsukat. De a kutyák közt is legjobban a tacskókat szeretem. Annyira mókás kis lények a rövidke lábukkal, meg a hosszú testükkel, a lógó füleikkel, hogy legszívesebben az összeset összepuszilgatnám. Nem bírok magammal, ha tacskót látok, vagy bármilyen tacskós dolgot. Egyszerűen bolondja vagyok ezeknek a “fél kutya magas, másfél kutya hosszú” kis ebeknek. tovább