“ami ma érdekel”

Néha a sorsnak van egy jobb ötlete, avagy hogyan lett egy tacskóm

  Imádom a kutyákat, a szívemen viselem a sorsukat. De a kutyák közt is legjobban a tacskókat szeretem. Annyira mókás kis lények a rövidke lábukkal, meg a hosszú testükkel, a lógó füleikkel, hogy legszívesebben az összeset összepuszilgatnám. Nem bírok magammal, ha tacskót látok, vagy bármilyen tacskós dolgot. Egyszerűen bolondja vagyok ezeknek a “fél kutya magas, másfél kutya hosszú” kis ebeknek. tovább

Szeretetfürdőben - milyen lesz a gyerek, ha csak jót kap? (Felidéző)

Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a kishúgom csodálatos anyuka. Oké, ha teljesen reálisan nézem, akkor is. Húsz hónapos a kisfia, a kicsi keresztfiam. A kisfiú csodálatos példája annak, hogy milyen egy olyan gyerek, aki élete eddigi 20 hónapja alatt rossz dolgokat testközelből nem tapasztalt, csak jót kapott és igazi szeretetfürdőben nevelkedik. És bár nekem nincs gyerekem, de én is voltam gyerek, emlékszem, hogy milyen volt. A testvéremmel pedig őszinte, tiszta, szeretetteljes a kapc... tovább

Nem akarok csak a konyhában lenni! - Felidéző

Időről időre felbukkan a közbeszédben a „nő helye a konyhában van” szólam. Általában férfiak szájából hangzik el, mint a múlt héten Urbán Flóriéból, de írtam már saját tapasztalatról is (ITT), amikor történetesen egy nő küldött vissza a tűzhely mellé. tovább

Hol a határ egyedüllét és magány között?

Mostanában sokat gondolkodom ezen. Nem titok, egyedül vagyok, lassan három éve. Felnőtt életem stabil ritmusban zajlik: hét év kapcsolatban, hét év egyedül, három év kapcsolatban és most már újabb három éve egyedül. Végeztem egy gyors számítást: a felnőtt életem felét, életem negyedét egyedül, vagy ha úgy tetszik, magányosan éltem. tovább

“Há’ fajgyűlölő vagy?” - Felidéző

Pár napja felszálltam a buszra, amelyikkel mindennap utazom. Felszállt egy háromfős társaság. Végigrobogtak a csomagjaikkal a buszon, mindenkit fellökve, miközben a telefonjukból ordított a mulatós (zenének nem nevezném). A busz elindult. A sofőr bejátszott egy figyelmeztető hangfelvételt, amiben a hangos zene kikapcsolására kérte a renitens utasokat. Mire a terebélyes nőnemű kikérte magának: “Há nehogymá’ ne hallgassak zenéééét???!!!”. tovább

A társadalom halála: a kommunikáció hiánya

Néha elborzadok, hogy az emberek mennyire nem kommunikálnak egymással. Illetve, ha mégis, abban sokszor nincs köszönet. Mert sokszor csak egymásra mordulnak, ahelyett, hogy beszélgetnének. Olyan emberek, akik elvileg partnerek, úgy beszélnek egymással, mint az ellenségek. Az idegenek pedig sokszor még alapvető illemet sem képesek mutatni egymás irányába. tovább

Isten bármit megtesz érted, de semmit nem tesz meg helyetted! - Felidéző

Megesik, hogy kéred az Istent, a Sorsot vagy az angyalokat, hogy szabadítsanak fel a teher alól, de nem történik semmi. Feloldozást, kegyelmet vársz és nem kapod meg. Aztán beletörődsz. A hited meginog, feladod. És neheztelsz. Magadra, Istenre, mindenkire. Miért történik ez veled?   tovább

Barbie, a legmenőbb csaj - neked is volt?

Öten vagyunk testvérek, öt lány. Gyerekkoromban nálunk nem voltak kisautók meg focilabdák. Mi bizony főleg barbiztunk. Barbi, így nevezem, szándékosan: nem Barbie®, mert nem volt pénzünk az eredetire. tovább

A humortalan emberekből lesznek a zsarnokok! - Felidéző

Nagyon hálás vagyok a Teremtőnek (vagy Apunak meg Anyunak) a humorért, az (ön)ironikus látásmódért, ami adatott. Annyi, de annyi mindenen átsegít a magam elé tartott görbe tükör, meg persze a visszapillantó is, amiből a világot szemlélem. tovább

Színlelni boldog szeretőt, hazudni boldog hitvest

Szerettem volna írni nektek a parfümökről. Rákészültem, szimatoltam is sokat. Ám valamelyik nap megosztottam egy cikket a Facebookon, és alatta kisebb kommentháború tört ki. A cikk a főbb értékrendekről szólt, amelyek fontosak az életben. Kiemeltem belőle egy idézetet, ami arról szólt, hogy a hűség több annál, mint hogy megcsaljuk-e a párunkat. A hűség lényege az önmagunkhoz való hűség, hiszen ha megszegjük az ígéretünket, azzal önmagunkat is eláruljuk. tovább