A fenti idézet nagyon találó. Hányszor érezzük, hogy valamilyen módon viszonoznunk kellene a nekünk tett szívességet, de a köszönetünket csak esetlenül téblábolva tudjuk kifejezni. Bezzeg ha megbántanak! Ezerfogú oroszlánként marunk a másikba. tovább

Elég, ha magunk körül próbáljuk elrendezni a dolgokat, és próbálunk úgy élni, hogy azzal a fejlődést szolgáljuk. tovább

Ez a titok. Erősebbnek kell lennie az önmagunkba vetett hitnek, mint a kívülről rombolni próbáló erőknek. És akkor mindenre képesek vagyunk... tovább

A lélek hangját, azt a belső házmestert viszont nem lehet elhallgattatni. Mert az éjjel felijedve is mar, a zenehallgatás sem nyomja el, a kiabálástól sem lesz csendesebb. Mert kiszakítani nem lehet. tovább

Valóban különbözőek vagyunk. Mindenki egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mégis, mennyire szenvedünk manapság az uniformizálástól, a skatulyába kényszerítéstől, főleg az oktatási intézményekben, de a munkahelyünkön is. tovább

A társadalom mi magunk vagyunk, a tehetség bennünk van. Mindannyiunkban. Mindannyiunkban valami.   tovább

De ha épp csak egy "kicsit szar" az aznap, lehet, hogy még segíthet is. Hm? ;) tovább

Próbáltam következetes maradni, küzdve és szembe menetelve a megérzéseimmel. Ma már nem küzdök. Figyelek, érzem, döntök, hagyom. tovább

Inkább legyen nehéz, minthogy ne legyen! tovább

A magunk megmentői azonban mi vagyunk, nekünk kell nyitni és elkezdeni keresni az új lehetőségeket, feleleveníteni a régi kapcsolatainkat. tovább