Gyakoroljuk csak a megbocsátás nagylelkűségét, mert ha megbocsátunk a nekünk ártóknak, azzal tulajdonképpen a saját lelkünkről gördítünk le egy óriási követ. Ám ahhoz, hogy ne legyünk újra és újra bánthatók és átverhetők, nem árt, ha van egy listánk azokról az emberekről, akik nem érdemelnek a szívünkben örökbérletet. tovább

Szerencsére tényleg mindig azok fordítanak egyet-kettőt-sokat a világ kerekén, akik hisznek a jóban, a változásban és önmagukban. tovább

Valójában nem vesszük észre, hogy a világ már nem csak bíróság, sokkal inkább börtön, melyben nem kívülről, hanem belülről rázzuk a rácsot. Bocs! tovább

Éljünk meg minden pillanatot, mert amikor vége van, akkor már nincs mód többre! tovább

Megnyugtató a szemnek és léleknek olyan emberre tekinteni, akiből árad az elegancia, a tartással, nyugalommal vegyes harmónia. tovább

Én mindkettőjük munkásságát elismerem és szeretem is, de vállalom és vallom, hogy DeVito-nak élete legnagyobb hibája volt elvállalnia a Junior című filmben a főszerepet, mert kevés szánalmasabb filmet gyártottak, hiába hozott dollármilliókat a konyhára. tovább

Talán az egyik legnehezebb dolog a világon, amikor megéljük az elutasítást, a viszonzatlan szerelmet. El kell fogadni, hogy nem mindig kellünk annak, akit szeretnénk. tovább

Valamiről jobb, ha bölcsen hallgatunk. Türelemből, taktikából, bölcsességből. De attól még tudjuk, amit tudunk. S ha elérkezik az idő, élünk a tudásunk adta lehetőséggel. De ha nem szólunk, amikor szólni kellene, arra már nincs mentség. tovább

A fájdalmat újra és újra megéljük, feltépjük a sebeinket, majd sót hintünk beléjük, hogy marjon. Fájjon, égjen, szaggasson évekig. Büszkék vagyunk, vagy önsorsrontók? Áldozatok vagy gyilkosok? Talán mindenből egy kicsi egyszerre. Pedig ha nem engedjük a múltat, nem élhetjük a jelent, s nem engedjük a jövőt. Megéri? Dehogy! Ezt tesszük? Igen... tovább

Ritkán adódik, hogy nem vagyok "lepcses szájú", ha egy idézet magyarázatáról van szó, de ez annyira kerek egész, hogy nincs mit hozzáfűzni. Tolle, lege! tovább