Ismert tény, hogy az emberek egy része a pacsirta típusba tartozik, azaz korán fekszik és korán kel, másik része pedig bagoly típusú, azaz későn fekszik és későn kel. Már amennyiben a társadalmi és gazdasági  kötelezettségek lehetővé tennék, hogy mindenki a saját bioritmusa szerint éljen. Az emberek majdnem fele a bagoly típusba tartozik, de a társadalom a pacsirta életmódra van berendezkedve. Így mi, baglyok, ezzel minden nap megküzdünk. Én nem szeretem a kávét és a koffeinre is eléggé érzék... tovább

Szilvi nemrég jót beszélgetett Rózsahegyi Márkkal (ITT), az Optimista Klub vezetőjével arról, miért is olyan nagyon pesszimista a magyar nép. Az Optimista Klub missziója a szemléletformálás, annak bebizonyítása, hogy semmi okunk az elkeseredésre, mert minden fejben dől el. Ha nyomorultul akarjuk érezni magunkat, akkor úgy is fogjuk. De nem kell ennek így lennie. Rózsahegyi Márkék egy 14 kérdéses tesztet is készítettek, mellyel mindannyian lemérhetjük, hol is helyezkedünk el az optimista-térké... tovább

Egyszerűen azért, mert a fotóra pillantva mindig emlékszem arra a lelkiállapotomra, amikor az a kép készült: a fénykép felidézi bennem az összes érzést, amit annak elkészülése idején éreztem. Amennyiben a pillanatnyi vagy tartós lelkiállapotom akkoriban nem volt kellemes, nem szívesen nézem megörökítve sem. tovább

Kint csodaszépen süt a nap. És ez annyival, de annyival szebbnek láttatja a világot! Hiába ólomnehezek a lábaim reggel, mégis elmosolyodom, ha a nappaliból átszűrődő napsugarak társaságában kelek. tovább

Kicsit keserédes írásra ragadtattam magam, de mostanában sokszor szembesülök a magyar mentális állapotokkal. Sőt én is alakítom a magam életével, nem csak kívülről tekintek a helyzetre.   tovább

Úgy érzed, túl sok a munkahelyi stressz? Már nem okoz örömet a bejárás? Lecsökkent a lelkesedésed? Régóta vagy levert? Akkor lehet, hogy burnout szindrómában szenvedsz.   tovább

ehet, hogy nem stadionokat kellene építeni, hanem inkább futópályákat és bízni abban, hogy ez a sok szép, vidám kis futócipő kedvet csinál a tömegek sportolásához. Múltkor egyik kedvenc cukrászdámban is megmosolyogtatott, hogy sok-sok habos kakaó és a dobos torták ízlelgetése közben a lábakon ott pihentek a futócipők, rajtra készen, jól nevelten kivárva gazdájuk szénhidrátéhes órácskáit. tovább

Ha őszinte vagy velük, kicsinálnak. Ha beengeded őket a jóra törekvő valóságodba, visszaélnek vele, ellened fordítják. Az átlagos kommentelő képtelen konstruktívan hozzászólni, ő a „kenyeret és cirkuszt” népe, belerúgni akar, mindenáron. Külső kontrollos, bár fogalma sincs róla. Neki mondják meg, mit csináljon, merre az előre, de úgy, hogy közben veregessék vállon, hogy mindazt, amit eddig csinált, folytassa tovább, mert azt úgy kell, úgy tökéletes, nehogy változtasson, jól csinálja. tovább

Napjainkban ez egy nagyon nehéz érzelem, és ritkán is használjuk a „bízom benned” kifejezést, mert annyi hamis és ál dologgal találkozunk akár a médiában, akár a munkahelyünkön, baráti-, szerelmi kapcsolatainkban, hogy képtelenek vagyunk kiadni magunkat másoknak. A felnőtt ember általában tanul a hibáiból, így ha néhányszor már megütöttük a bokánkat, önvédelmi mechanizmusunk beindul, elutasítunk mindent és mindenkit, aki idegen. tovább

Bekapcsolod a kávéfőzőt. Bántó kerregéssel indulnak be a gép fogaskerekei, a szemek őrlése ipari porszívóhoz hasonlatos dübörgéssel jár. A friss kávé meg áldozatokkal. Hiába. Közben a mikróban tejet melegítesz, hogy lágyítsd az eszpresszó keserűjét. A 20 másodperc lejártát éles, sípoló hang jelzi. Még csak 15 perce vagy ébren, de máris úgy érzed, mintha egy atomháború kellős közepén állnál bambán. Ricsaj, zaj mindenünnen, mindenből. tovább