"(...) Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell, konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier — ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben, aljasságodban légy rettenthetetlen (...)" tovább

"(...) Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. (...)" tovább

Ismert tény, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű, vagyis pszichoszomatikus. Vagyis tudat alatt megbetegítjük magunkat. Valamiért azt észleli a tudatalatti, hogy adott helyzetben egy betegség szolgálhatja a céljainkat leginkább. Melyek azok a helyzetek, amikor az ember betegségeket teremt magának? Íme. tovább

"(...) Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy volt! az is elveszett! (...)" tovább

"Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. (...)" tovább

"(...) Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. (...)" tovább

"(...) Vedd ma körül áradó szerelemmel ezt a szent, szív-alakú szigetet! Magyar szív az, sokat szenvedett szív: az én szívem, a te szíved."   tovább

"(...) Én nem tudom, mi történt vélem ekkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. (...)" tovább

Az agy folyamatosan teremti a körülöttünk lévő valóságot. Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, teremtjük az életünket. Nagyon fontos, hogy tudatosan jó dolgokat teremtsünk magunk köré és pontosan tisztában legyünk azzal, hogy mi vagyunk azok, akik teremtjük az életünket. Így már nem másokat hibáztatunk azért, ami velünk történik, hanem tudjuk, hogy mi vagyunk azok, akik tudunk változtatni, önmagunk mellett dönteni és képesek vagyunk egy csodálatos életet teremteni saját magunknak. tovább

"(...) Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. (...)" tovább