Arthur Rimbaud: Az első este

A fotelben ült, neglizsében,

s az ablakhoz kaján fejek,

nagy fák dugdosták indiszkréten

egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el

s összekulcsolta a kezét.

Kis lába fázós élvezettel

nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában

egy kis sárga sugár vidám

pillangóként s a mosolyában

s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.

Ő fölényesen kacagott;

hangja úgy trillázott, sokáig,

mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott

az ing alá: "No, ne bomolj!"

Ha megbocsátotta a csókot,

a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,

amikor lezárta a szám!

Ő kényeskedve húzta félre

a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."

De csók következett megint,

s ő nem bírt többé haragudni

s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,

s az ablakhoz kaján fejek,

nagy fák dugdosták indiszkréten

közelre sóvár szemüket.

(Szabó Lőrinc fordítása)