Babits Mihály: Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold

A szürke ég ma roppant kriptabolt

s a remény zöldje: síron cipruság -

ki vagy, te titkos, suttogó kobold,

kinek a lába tört vállamra hág?

ki vagy te láthatatlan uj kobold,

kinek a lába vállamon tipor?

a gondok lába gyakran ott tiport,

de te könnyü vagy, mint a könnyü bor.

»Bár életed - így suttogsz ó kobold -

rossz álom s benne láz az ifjuság

s a szürke ég egy roppant kriptabolt

s a remény zöldje: síron cipruság;

s mint álmos ólom ez a kriptabolt,

oly ólmos álom élted és a kor:

felejtve mindent - semmi! - idd a bort

a lelki bort, amely számodra forr.«

»Van szüret minden őszben! Idd a bort,

sajtold a szőlő véradó husát

és táncos lábbal könnyedén tipord,

mert minden lázban van még ifjuság.

Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,

fogd fel a mustot, mely a kádba forr!«

Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,

oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.