Charles Baudelaire: A macskák

A lázas szeretők és a szigoru bölcsek

ért éveik során egyaránt szeretik

a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,

melyek akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok és a kéj barátai,

a homály rémeit keresik és a csöndet;

gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,

ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor alakban

nyúlnak el, mint a nagy Szfinxek a sivatagban,

melyeket az örök álom deleje fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság,

s rejtélyes szemüket, mint fínom, tört homok,

kis aranydarabok szikrái csillagozzák.

(Szabó Lőrinc fordítása)