J.W. Goethe: Boldogság és álom

Álmodban minket gyakran láttál,

Hogy együtt álltunk az oltárnál,

Mint esküdt férj és feleség.

Ébren meg én sok boldog órán

Ajkadra csókok ezrit szórám,

S egyszer se mondtuk, hogy elég.

S ím éltünk tiszta boldogsága,

Áldott napok gyönyörvirága

Az idők sodrán hova lett?

Mi haszna élvezek immáron?

A legédesb csók, legszebb álom

Eltűnik mint a lehelet!

(fordította: Dóczi Lajos)