Somlyó Zoltán: Az élet asztala...

Az élet asztalához akartam ülni,

gyémántfalatot dobni a számba

aranyvilla hegyéről;

nyelvemre ezüstserleg cseppjét

harmatozni;

nyugtatni testem bibor-trónon,

kristály-tartók virágjai,

rabszolgák legyezői alatt...

A rogyásig terített asztal

megreccsent, hogy melléje ültem;

és a ritka gyémántfalat

hegye megkarcolta a torkom;

a karcsú aranyvilla tompán

a kétsor fogamhoz ütődött;

s az ezüst-serleg bibor cseppje

nyelvemre sebet égetett;

a bibor-trón feltörte húsom

és a sok letépett virág

a hervadást rágta szivembe...

De mindez nem fájt oly nagyon.

Ám a rabszolgák únott, bárgyu

és állati alázata

úgy megnyomta alázott gyomrom,

hogy inkább élő viperát

ennék és innék hozzá mérget,

semhogy az élet asztalához

valaha még egyszer leüljek...

(Fotó: iStock)