Na jó, bevallom: imádom a ‘90-es évek eurodance zenéjét. Ha egyszer lesz őrületes nagy buli az életemben (születésnap, esküvő, vagy bármi hasonló), akkor ott nem lesz mulatós zene - berakunk egy ‘90-es évek mixet és ordít a Corona, Whigfield, Haddaway, Blümchen és DJ Bobo reggelig. No meg a Kozmix, az UFO, a TNT, a Carpe Diem és Orsi. Igen, tudom, hogy a legtöbb produkció zeneileg nulla, emellett valami - számomra máig érthetetlen - furcsa trend miatt pedig sokan nem a saját hangjukon énekeltek, azaz más, talán nem annyira előnyös külsejű, de sokkal képzettebb énekes hangjára tátogtak. Volt, akinek úgy jelent meg szólólemeze, hogy egyetlen hangot nem énekelt rajta. Mégis imádom, mert jókedvre derít és szép emlékeket idéz.

Sokan a “régi”, ‘90-es évek bandáiból a mai napig aktívak és járják az országot (vagy éppen a világot) a régi slágerekkel. Sok esetben teljes tagcsere volt és már csak a név és a dalok maradtak meg - legyünk őszinték, ezek a legtöbb esetben nem művészi alkotások, hanem jogdíjas termékek. Akié a jogdíj, az eladhatja újra, új szereplőkkel, új köntösben.

Erre láttam a múlt hétvégén egy nagyon szomorú példát. Happy Gang - ami már se nem happy, se nem gang. Egyikük sajnos fiatalon elhunyt, egy másik tagjuk ellen pedig büntetőeljárás folyik - ha jól tudom, börtönben van, mert véletlenül benne maradt a söröskorsó a kezében, amikor felpofozott valakit. Az áldozat azóta sajnos meg is halt, de nem emiatt. Beteg volt. Lényeg a lényeg, hogy már csak egy aktív tag maradt a régiek közül. Ő úgy látja, hogy ebben a történetben még van némi pénz, ezért úgy jár fellépni, mintha még a régi banda lenne. Nemcsak saját dalokat ad elő, hanem mindenféle mást is - és sajnos az is igaz, hogy egyszerre hallunk 2-3-4 hangot is, tehát ordít, hogy playback az egész. Nem is beszélve arról, hogy a színpadig volt 3 idegen srác DJ-pultok mögött, amiken egy darab gombot nem nyomtak meg a műsor alatt. Nem is tudom, mik lehettek ők, valamiféle pótgang? Egyszóval, szomorú és kicsit szánalmas volt az egész. Ha elengedné a megmaradt tag a dolgot és valami újat, jobbat alkotna, talán jobban járna vele. De hát pénz beszél, kutya ugat.

Van persze ellenpélda is. Példának okáért a Kozmix és a TNT a mai napig nagyon magas színvonalon csinálják ezt az egészet. A Kozmix koncertjén pár hónapja voltam - igényes fénytechnika, élő énekhang, test, lélek és szellem harmóniája. A régi dalok csak még jobban szólnak, az újak pedig teljesen jól viszik tovább az életérzést. A TNT szintén nagyon kellemes meglepetés: egyrészt nincs olyan daluk, amit ne ismernék, másrészt ezek a dalok még mindig nagyon jók. Szerintem mi, nők azért szeretjük őket, mert olyan mondatokat mondanak a dalszövegeikben, amiket egy férfi sosem mondana, de mi mindig nagyon vágyunk rá. “Sírni tudnék, annyira szeretem őt” - na persze! :)

A legutóbbi koncerten megleptek a srácok: Ákos bársonyos hangját mindenki ismeri - és most kiderült, hogy Inti, “a másik” is tud énekelni, nem is akárhogy! Nekem ez annyira új infó volt, hogy konkrétan percekre lefagytam.

Nektek melyik volt a kedvenc előadótok, slágeretek azokból az évekből?