Politikai szinten hirdetik a családalapítás fontosságát, keressük az okokat, hogy miért olyan sok az egyedül élő, vagyis a „szingli”. Szeretnénk tudni, hogy miért nem találnak egymásra nők és férfiak. Sajnálkozunk, hogy fogy a társadalom, egyre kevesebb a házasságkötés, egyre kevesebb a gyerek. Tudjuk, megszűntek a közösségek, nincs tér, ahol a fiatalok rálelhetnek az igazira, és persze ott vannak a különböző mentális problémák is, amelyek megnehezítenek egy-egy kapcsolatot, vagy akár az egyéjszakás kalandokat megkönnyítő telefonos appok. És ha mindezek ellenére két ember mégis úgy dönt, megpróbálja együtt, akkor pedig felmerül a kérdés: mikor?

Ma már ugyanis nem elég csak tanulni, csak dolgozni, vagy ha igen, akkor azt napi tizenöt órában kell megtenni. Nemhogy nem lehetünk együtt sülve-főve a párunkkal, jó, ha hetente egyszer, esetleg kétszer tudunk találkozni.

Végeztem egy kis közvéleménykutatást a környezetemben élő párok között, és kiderült, alig-alig látják szerelmüket.

Peti 25 éves bolti dolgozó, mellette pedig tetoválónak tanul. Elkeseredve mesélt arról, mennyire rosszul érinti a vasárnapi „boltnyitás”. Amíg zárva kellett lennie az üzleteknek, addig legalább volt a héten egy fix nap, amelyet teljes egészében a barátnőjével tölthetett, aki szintén eladó. Beosztásuk kiszámíthatatlan, hajnaltól késő estig dolgozhatnak. Sokszor úgy jön ki a lépés, hogy teljesen ellentétes műszakba osztják be őket.

Andris 24 éves masszőr, hétfőtől szombatig dolgozik. Barátnője, a szintén 24 éves Eszter adminisztrátor, mellette pedig grafikusnak tanul. Andris reggel 10-től este 8-ig tölti idejét munkahelyén, Eszter beosztása teljesen kiszámíthatatlan, sokszor éjszakára osztják be. Nem elég, hogy nehéz megtalálni azt az időt, amikor együtt lehetnek, nagyon leterheltek, mind fizikailag, mind szellemileg. Kereshetjük szüntelen a boldogság kulcsát, amíg azonban a társadalmi elvárás szerint szinte éjt nappallá téve dolgozunk, addig elolvashatunk ezer cikket arról, hogyan érezzük magunkat jobban, nem lesz jobb, ráadásul egyedül fogunk maradni.