Kedvesem,

Amikor úgy látod, kezdek megöregedni, kérlek, légy velem türelmes és próbáld megérteni, vajon én min mehetek keresztül.

Ha beszélgetés közben ezerszer elismétlek valamit, kérlek, ne rivallj rám szemrehányóan, hogy: - Egy perce már mondtad ezt!

Csak hallgass meg! Próbálj visszaemlékezni, hogy amikor kicsi voltál, nekem is minden este ugyanazt a mesét kellett neked elmondanom. Napról napra, estéről estére, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok zuhanyozni, ne légy mérges és ne hozz kínos helyzetbe! Emlékezz, hányszor de hányszor kerestél kifogásokat, hogy megúszhasd az esti fürdést, amikor kicsi lány voltál!

Ha azt veszed észre, hogy képtelen vagyok megbirkózni az újabb és újabb kütyükkel, csak hagyj időt nekem, hogy megtanulhassam a használatukat. Ne nézz rám úgy, mint egy ufo-ra! Csak gondolj arra, én milyen türelmesen tanítottalak az életre: hogy hogyan kell szépen enni, felöltözni, megfésülködni, elboldogulni a hétköznapi életben. Ha úgy érzed, vészesen megöregedtem, akkor is légy türelmes, kérlek! Próbáld megérteni, nekem milyen nehéz, képzeld el, vajon min mehetek keresztül!

Ha elkalandozom, elvesztem a beszélgetésünk fonalát, akkor is légy velem elnéző. Hagyd, hogy emlékezzek, hagyd, hogy visszakanyarodjak, ne légy ingerült! Tudd, hogy a legfontosabb dolog, a legörömtelibb az életemben, hogy együtt lehetünk.

Ha az elnehezült, fáradt, öreg lábaim már nem bírják a tempót, csak add a kezed! Pont úgy, ahogy én nyúltam feléd, mikor az első lépéseidet megtetted!

Ha ezek a nehéz napok eljönnek, ne légy szomorú! Csak légy velem, s gondolj arra, nekem mekkora boldogság, hogy a közeledben tölthetem az utolsó napjaimat!

Kincsként őrzök és köszönök minden pillanatot, amit együtt tölthettünk. A mosolyodat, a nagy nevetéseket, hogy voltál, hogy vagy nekem. Tulajdonképpen csak azt szeretném mondani, hogy nagyon-nagyon szeretlek, kislányom!

(Forrás: etsy.com; kép: Pinterest)

(Az írás 2016. május 8-án jelent meg.)