A foci-EB sok mindent hoz a felszínre, ami fantasztikus egy elképzelt közösség, jelen esetben egy nemzet életében. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyek rámutatnak, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, ami pedig ebben az esetben - kvázi - nettó hazaárulás. Ugyanis pártpolitika ide vagy oda, egy normális ország normális emberei a saját csapatuknak szurkolnak, nem ellenük.

A magyar futball válogatott kijutott az Európa-bajnokságra. Már ez is alapot adna az ünnepre, azonban nemcsak hogy kijutottak, hanem jól is játszanak, ami azt gondolom, mindenki számára örömöt kellene hogy jelentsen. Mégis vannak, akik annak ellenére, hogy magyar állampolgárok, ellendrukkerek egy olyan dologban, amiben - ha esik, ha fúj -, mindenkinek ugyanazon az oldalon kellene állni és együtt kellene skandálnia, hogy „Hajrá, magyarok!”. A dánielpéterektől persze eltekintek, mert a hozzá hasonló figurákat, állampolgárság ide vagy oda, sosem tekintettem igazán magyarnak, azonban az felháborít, hogy volt „tanáraim” hozzá hasonló posztokkal kampányolnak a politikai pártállás kifejezéseképpen. Sok mindenben nem értek egyet a jelenlegi kormányzattal, de az sosem jutna eszembe, hogy „pártpolitikai indíttatásból” lefitymáljam a magyar válogatott futballisták teljesítményét, akkor, amikor éppen - hazájukat képviselve - egy nemzetközi versenyen erejük fölött teljesítenek.

Egyik jó barátom, Fodor Gábor, aki jelenleg az Isztambuli Magyar Intézet főigazgatója, fogalmazott találóan egyik FB-bejegyzésében:

„Egy kis adalék a mostani ’fociláz’ miatt fanyalgóknak: az elmúlt héten a sarki cukrászda tulajdonostól a döneresig mindenki utánam kiabál az utcán, hogy ’gratulálok, jók vagytok’, ’nem gondoltam, hogy ilyen jók lesztek’. Ezekkel az emberekkel majd' egy éve minden nap találkozom, és sokuk elsőre azt sem tudta, hogy Magyarország Afrikában vagy Ázsiában van-e. Ma a taxis, mikor megkérdezte, hogy honnan jöttem, és rávágtam, hogy ’Macaristan’, akkor rögtön gratulált és sok sikert kívánt. Ennyit számít nemzetközi viszonylatban is ez a siker. Lehet fanyalogni, lehet és kell is az egészségügyről beszélni, de ennél jobb országimázst 10 év folyamatos reklámszpotjaival sem lehetne elérni. Ha csak ezt nézzük, már van miért örülni. És akkor az egyéb élményeket még számba sem vettem...”