Rengeteg olyan párkapcsolatot látok magam körül mostanában, ahol egy korábbi szakítás után újra egymásra találnak a felek, holott a problémák, melyek miatt elváltak, a különélés idején egyáltalán nem oldódtak meg.

Nem találkoztam még olyan szerelemmel, ami a szakítás után működött (biztos előfordulhat, ne kövezzen meg senki), de ahhoz mindkét félnek akarnia kell a jövőbeni változást. De vajon egy nem működő kapcsolatban mégis miért kanyarodnak vissza egymáshoz a felek?

1. Az első érv talán a megszokás - jól ismerik már egymást, és úgy érzik, egyszerűbb elviselni a megszokott hülyeségeket, mint egy ismeretlent nulláról felfedezni.

2. A második ok lehet az átélt emlékek, érzelmek sokasága, ami tudat alatt összeköt két embert. Főleg a negatív események - autóbaleset, haláleset – kovácsol össze egy párt.

3. Összekötőkapocs lehet a szex is. E téren is meg kell ismerni egy új partnert, ami nem mindenkinek kedvére való. Sokan gátlásosak, szégyenlősek is, de egy volt baráttal/barátnővel minden könnyebben megy, hiszen minden porcikánkat ismeri.

4. Sokan attól tartanak egy szakítás után, hogy „nem találnak jobbat”, így a magánytól való félelem miatt térnek vissza régi életükhöz. Tény, hogy nehéz dolog ismerkedni, de azt gondolom, mindenki megérdemli a boldogságot. Minél korábban tud kilépni valaki egy rossz vagy közepes kapcsolatból, annál korábban van esélye megtalálni az Igazit. Egy ilyen, nehezen elválós kapcsolaton mindenkinek keresztül kell mennie, én is megkaptam a magamét, nehezen is jöttem ki belőle. Viszont így saját tapasztalatból mondhatom, hogy érdemes, mert ha elengedjük a másikat, akkor megtalál minket a Társunk, akivel nincs szükség játszmázásra, nincs szükség szakításokra és elválásokra, magától értetődő lesz a szerelem és a szeretet.

Higgyük el, hogy ez nekünk is jár és legyünk erősek egy kicsit, hogy utána boldogak lehessünk.