Nem akarok morogni, nem akarok senkit szidni, senkit okolni az állapotokért, de azért egy kicsit morgok, egy kicsit szidom a rendszert, egy kicsit füstölgök, mint a hármas metró.

Az ember azt hitte, az iskolaév befejeztével a budapesti közlekedésben is kialakul egyfajta harmónia. Mondjuk csak annyira, hogy ne kelljen három órával korábban elindulni, ha 9-10-re be akar érni az ember lánya a munkahelyére. Vagy akárhová.

Ehhez képest hetek óta olyanok vagyunk mi, közlekedők – autósok, gyalogosok, tömegközlekedők egyaránt -, mint a patkányok a labirintusban. Elindulunk egy úton – zsákutca. A másikon feltúrás, sávlezárás, elterelés, ideiglenes „behajtani tilos”, akadálypálya, gödör, felszedett sínek. Mára eljutottunk odáig, hogy nincs menekülő útvonal. Hiába mutat bármit a Waze – a kocsiban mi is mutatjuk, hogy „Vazze…!”

Odáig jutottunk, hogy a dugóban ülve fel tudok dobni egy operai sminket, ha akarok, kiolvasok egy lexikont, vagy kilakkozom mind a 20 körmömet. Na jó, azt azért nem, mert kuplungolni kell, ami pedig rémálom. A bal lábam térdtől lefelé külön életet él a nap végére az egyesből kettesbe, majd vissza váltogatástól. Nagyobb sebességet igénylő fokozattal nem is kell számolni.

Emlékezhetünk, micsoda hisztéria volt a télen az olimpia kontra NOlimpia témájában. Az olimpiát pártolók véresszájú keménymagja nemes egyszerűséggel lehazaárulózta azokat, akik finoman megjegyezték, hogy talán infrastrukturálisan nem vagyunk felkészülve egy ilyen horderejű esemény megrendezésére.

Én sem voltam akkor – és ma sem – olimpiapárti. Bár nem írtam alá sem pro, sem kontra semmiféle petíciót, kiáltványt, de ebben a városban élek 20 éve, s részese vagyok a mindennapi közlekedésnek. Ami rettenetes. És nem csak autóval. A BKV-járatok koszosak, büdösek, a jegy a járműveken uralkodó állapotokhoz képest elképesztően drága, télen megfagyunk a villamoson, nyáron is, mert 12 fokra van állítva a légkondi. A sínek pedig 35 fok után úgy felpúposodnak, hogy ha a sofőr kicsit rágyorsítana, hullámvasútként is funkcionálhatna az egész kóceráj. Metróra meg csak jó kolozsvári szalonnával meg krumplival érdemes felszállni, mert naponta ötször kigyullad - ha épp nem ejti foglyul az utasokat, lehetne szalonnát sütve piknikezni két megálló közt. Röhej.

Nemsokára itt a vizes vébé. Talán van még két hét, de az eseményre hivatkozva most már naponta zárják le mindkét rakpartot egyidőben, plusz 2-3 hidat, hogy az egyszeri utazó kapjon csak agyvérzést a semerre sem vezető és araszolva haladó, tömött sorokban.   

A főváros és a kormány egymásra mutogatnak. Jó magyar szokás szerint mindenki mossa kezeit, mindig más a hibás, az illetékesek tulajdonképpen soha „ott sem voltak.”

Pedig mi végre egyszer nagyon szeretnénk megtudni, ki a felelős mindezért. Hogy van az, hogy a 350 Ft-os jegyek, 10 000 Ft-os bérletárak mellett nem telik a normális körülmények biztosítására? Nem púder meg PR kell, hanem cselekvés végre, a keservit neki! Itt a Red Bull Air Race („hála” Istennek), két hét múlva vizes vébé, melynek megnyitójára a Rolling Stonest akarták meghívni a szervezők.

Szerintem meg máshonnan kellene „elgördíteni a köveket”. Vagy legalább a kátyúkat betömni.

(A kép a ma reggeli dugóban készült a Margit-hídon.)