Részben történelem, részben ma is élő hagyomány: megcsonkított kisfiúk

nov. 6., 2017

Részben történelem, részben ma is élő hagyomány: megcsonkított kisfiúk

Tegnap a női nemi szervek megcsonkításáról írtam. A kisfiúkkal szemben elkövetett jogsértésekről  is szólnom kell.

Ma már - remélem, hogy tényleg és örökre - csak történelem: rendkívül súlyos csonkítás volt a kasztrálás. Az arab világban a háremek őrzésére használták a heréjüktől (és így többnyire szexuális képességeiktől is) gyerekkorukban megfosztott eunuchokat. Ezt a szokást Európában, különösen Olaszországban a XVI. századtól alkalmazták oly módon, hogy kasztrált énekesek énekelték a szoprán szerepeket, mert nők nem énekelhettek egyházi kórusokban. Nem nőknek akarták őket láttatni, hanem egyfajta nemtelen, angyalszerű lényeknek. A szép hangú kisfiúkat még a kamaszkori mutálás előtt, 8-10 éves korukban kasztrálták, így a testi fejlődésük a férfi nemi hormon hiánya miatt másként folytatódott. Szőrtelen test, nőies vonások, magas termet, az ádámcsutka hiánya, hosszú bordák és emiatt nagy tüdőtérfogat jellemezte őket, emellett gyönyörű, csilingelő hangjuk maradt. Ők voltak a korszak “rocksztárjai”, rengeteg pénzt kerestek és imádták őket. Gyakran voltak meghatározó alakjai a társasági életnek. Sokan közülük nem vesztették el a közösülésre való képességüket, ám gyermeket nemzeni természetesen nem tudtak.

A kasztrálás általában a heréket tápláló erek átvágásával valósult meg, így azok elsorvadtak. Ritkábban került sor a herék tényleges eltávolítására és a kasztrálás nem jelentette a pénisz eltávolítását. A kisfiúk iszonyatos fájdalmakat éltek át a műtét során, hiszen akkoriban még nem volt érzéstelenítés és altatás. Több ezer gyermeket kasztráltak a XVI.-XVII.-XVIII. században kifejezetten a zenei karrier érdekében. Véglegesen 1903-ban tiltotta be X.Piusz pápa. ITT hallható az utolsó kasztrált énekes, Alessandro Moreschi éneke. Rajta még az 1800-as évek végén végezték el a műtétet, 1922-ig élt, amikor már lehetővé tette a technika a hangrögzítést, ezért ismerhetjük a hangját.

Kínában a kasztrálásnak egy súlyosabb formája volt szokásban: a teljes nemi szervet eltávolították. Ez lehetett büntetés, de lehetett önként vállalt feladat is: sokan így törtek ki a nyomorból és őrizték a császár ágyasait. A levágott darabokat az eunuch kis befőttesüvegben őrizgette élete végéig, ez volt a pao. Ha új helyre ment szolgálni, bemutatta a kis üvegcsét, illetve cél volt az is, hogy a túlvilágra ily módon vigye magával az eltávolított szervet. Érdekesség, hogy a papírt is egy kínai eunuch találta fel, Cai Lun. De voltak Eunuchok Görögországban, az arab világban és Rómában is. Az őrült Néró császárnak volt egy rabszolgája, Sporus, akinek a teljes nemi szervét eltávolították, majd Néró menyasszonyi ruhába öltöztette és “feleségül vette” őt.

Ha a heréket orvosi indokkal kell eltávolítani, általában daganatos megbetegedés miatt, akkor a hormonpótlás és a szilikon protézis elérhető és javasolt. Így megőrizhetőek a férfias vonások. Az elsődleges nemi jellegek megléte nemcsak biológiai, de lelki okból is nagyon fontos: meghatároz, önazonossá tesz, elhelyez a világban.

Azt is tudjuk, hogy mai világunkban a nemi szervek eltávolítását, tulajdonképpen kasztrálást néhányan kifejezetten kérik és akarják - ennek a cikknek nem témája, hogy milyen okból. Ilyenkor a herék eltávolítása a férfi nemi hormon termelődésének megállítása miatt szükséges. A hímvesszőt négybe vágják, két részből a hüvelyt imitáló nyílást, a másik kettőből a külső részeket (kisajkak, nagyajkak, csikló) alakítják ki.

Szintén kegyetlen eljárásnak tartom a kisfiúk körülmetélését, így erről is beszélnünk kell, bár van, aki ezt egyszerű rutineljárásnak tartja. Erre Európában főleg vallási okokból szokott sor kerülni, de az Egyesült Államokban a férfiak 85%-a körül van metélve (láthattuk a Szex és New Yorban, hogy Charlotte kb. 35 éves volt, amikor először látott “shar pei”-t, meg is lepődött rendesen).

Nyilván, ha orvosi okból kell eltávolítani a fitymát, vagy annak egy részét, sőt, akár a heréket, az méltányolható indok. De egyébként? Vallási okból vagy “hobbiból”, miért kell kisfiúkat csonkítani? Miért nem dönthetnek saját maguk, ha majd felnőnek, hogy akarják-e ezt, vagy sem? A mai napig nagyon sok kisfiú átesik ezen. És van, amikor megszalad a körülmetélést végző kéz, akkor a kisbaba pénisze súlyosan sérülhet. Olyan eset is volt, amikor a vallási rituálénak megfelelően, szájjal történő leszívás következtében súlyos herpeszfertőzést kapott a gyermek. Persze ez a fajta csonkítás messze nem annyira súlyos, mint ami a nőket érinti, de mégis csonkítás. És mint látjuk, rejt nagyon komoly veszélyeket, nem csupán egy kis bőrdarabról van szó. Az én véleményem az, hogy meg kellene hagyni a döntést - ha akarja, majd felnőttként megcsináltatja. 

Remélem, hogy ez az összefoglaló informatív és hasznos volt sokak számára. Nekem nagyon sokat jelent, hogy megírhattam, mert szívemen viselem a témát.

Zigó JuditZigó Judit

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások