Valljuk be, mi nők nagyon szeretünk pletykálni. Nem feltétlenül rosszindulatból, de imádjuk a “ki kivel, miért, mikor, hogyan”-történeteket. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen újságíróként én hivatalból űzöm, megtudok egy információt és továbbadom. Egy tanulmány szerint a nők a legkisebb titkot sem tudják magukban tartani fél óránál tovább. Csak figyeljük meg, mennyire népszerűek a „kukkolós” műsorok, amikor bepillantást nyerhetünk valaki életébe. A bulvárnál nincs népszerűbb. Imádunk mások dolgaiban vájkálni, ha eljut hozzánk egy információ, szinte biztos, hogy rögtön adjuk is tovább.
Nagyon sokáig, sőt még manapság is rosszindulatú tevékenységként gondoltak/gondolnak rá, azonban ha hisszük, ha nem, vannak jótékony hatásai. Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus a témában írta a doktoriját, illetve a Rejtett szervezetek című könyvét. Összegyűjtötte, hogy miért jó, ha nem vonjuk meg magunktól ezt a tevékenységet:
- A pletyka erősíti a közösséget
- A pletyka támogatja a tájékozódást és az összehasonlítást a csoporton belül
- A pletyka az információterjedés leghatékonyabb eszköze
- A pletyka a felgyülemlett belső feszültség levezetésének eszköze
A pletykálás növeli a pozitív hormonok szintjét, például a szerotoninét, és csökkenti a stressz és a szorongás fokát – véli dr. Colin Gill pszichológus. Ez azért lehetséges, mert amikor másokról beszélünk, azt érdeklődve tesszük, és minket is érdeklődve hallgatnak, ami végül boldogabbá tesz bennünket. Ráadásul a pszichológus szerint ilyenkor gyakran nagyokat is nevetünk, ami szintén fokozza az örömteli érzéseket.
A Kaliforniai Egyetem kutatói is megerősítették, hogy a „szóbeszéd” jó is tud lenni. A pletyka valójában fontos szerepet játszik a társadalom rendjének fenntartásában” – vélekedett Robb Willer társadalompszichológus, aki társszerzőként jegyzi a Journal of Personality and Social Psychology című lapban megjelent tanulmányt. Tapasztalatai szerint ráadásul terápiás hatása is van a pletykálkodásnak, a rossz hírek hallatán ugyanis felgyorsul a szívverésünk, ez azonban enyhül, ha a hallottakat megoszthatjuk valakivel. Az információ átadásával pedig akár azt is megelőzhetjük, hogy valakit kihasználjon egy kétes jellemű személy. „Nem kell bűntudatot éreznünk, hiszen ezzel akár meg is óvhatunk másokat valamilyen kellemetlenségtől” – mondta a kutatás vezetője, Matthew Feinberg.
Szóval ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, amikor másokról is beszélünk. De tényleg csak jóindulattal!
