Kicsit provokatív leszek, úgyhogy előre elnézést kérek. Senkit sem akarok megbántani, senkit sem akarok megsérteni, sőt, kifejezetten az ellenkezőjéről van szó. Férfi létemre elég gyakran olvasgatom a női oldalakat, nőknek szóló cikkeket, így az Igenéletet is. Persze a mai világban ezt nehéz is elkerülni, hiszen a világhálón mindenfélére rábukkan az ember. Meg azt is szokták mondani, hogy minden valamirevaló férfi titokban női magazinokat olvas. Na, mindegy is, a lényeg, hogy egy jelenségre lettem figyelmes a női cikkeket illetően. Ez pedig az, hogy a mai magyar nő elégedetlen.

Soha ennyi harmóniáról, önmegvalósításról, szeretetről, elfogadásról, életmódváltásról, mindenféle jógáról, újrakezdésről, küzdésről, fel nem adásról, szellemi tökéletesedésről, lelki útkeresésről szóló üzenetecske, képecske, cikkecske, írásocska és egyéb csecsebecse nem volt még elérhető a nők számára, mint ma az interneten. Elegendő bekapcsolni a gépet vagy a telefont, és az egyszeri nőnemű már kapja is a nyugati módra előrecsomagolt keleti bölcsességet, a titokzatos szószba mártott blőd közhelyeket, a jógának nevezett (hazudott, üzleti célú) tornagyakorlatokat, a „mindenki hülye, de te egy meg nem értett gyémánt vagy” üzeneteket, kedves kiskutyusok és kiscicusok pihe-puha csucsukálós videóit, amelyek megmutatják, hogy amíg az emberek csúfak, kopaszok és gonoszak, addig az állatkák szerethetőek. Aztán itt vannak a képekhez csatolt pozitív kis szösszenetek, melyektől legalább egy pillanatig el tudod felejteni a saját problémáidat. Elsőre úgy tűnik, hogy ez egy színes káosz, de nem. A második és értő pillantásra rájövünk, hogy minden valójában egy tőről fakad. Egy gyökere van. A magyar nők elégedetlenek. Az internetes női világ pedig egy kollektív és éteri drog, amelytől napi szinten el lehet bódulni, és kizárni, elfeledni, zárójelbe tenni a szomorú – külső és belső – valóságot.

Pedig az a helyzet, kedves magyar nők, hogy sokkal jobb dolgotok van, mint hinnétek. Nézzetek nyugatra! Terrortámadás az étteremben és koncerten, szilveszteri nemi erőszak, bizonytalanság, állandó rettegés. Nézzetek keletre! Terrortámadás ott is, háború, bombák, szétroncsolt életek. Tudom, hogy egy kicsit sarkítok, de a helyzet ettől még ez. Ma Magyarországon (egyelőre?) még nyugalom van. Igen, nehéz a gazdasági helyzet, gyengék a bérek, a politika olyan, amilyen, de attól még nem kell rettegni, hogy felrobbantják a metrót. Berlinben, Párizsban, Londonban, azokban a városokban, amelyekben úgy irigyeltétek a nőket, nos, ők most ilyen félelmekkel élnek együtt. És tudom, hogy tele vagytok magánéleti nehézségekkel. Tudom, hogy sokan keresitek a megfelelő párt, de nem találjátok. Tudom, hogy sokan szenvedtek attól, hogy a párotok a megfelelő-e. Tudom, hogy vagy nincs gyerek, pedig szeretnétek, vagy van gyerek, és pokoli nehéz vele. Tudom, hogy tele vagytok bizonytalansággal, aggodalommal. Tudom, hogy annyi csalódáson, kudarcon és lelki sérülésen vagytok túl, hogy azt szeretnétek, legalább ez a kis internetes oázis maradjon meg nektek. Legalább ezt ne vegye el senki. Valahol a lelketek mélyén persze ti is tudjátok, hogy az egész csupán egy virtuális valóság, de legalább szép. Nem olyan, mint odakinn.

Mindezt tudom. Nem is akarom elvenni ezt a világot tőletek, csupán mint magyar férfi azt szeretném mondani nektek, hogy higgyétek el, máshol sem jobb! Sőt, máshol rosszabb. Talán ha elfogadjátok, elfogadjuk (mert hát mi, férfiak sem állunk jobban), hogy ami odakint van, az is tele van széppel és jóval, és ha kicsit bátrabban kilépünk a világba, akkor az valóban szebb is lesz. Hiszen gazdagabb lett egy optimista, elégedettebb, bátrabb, az életet, a valódi életet igenlő emberrel. Veled.

Török Péter