“férfiszemmel”

Az idő és a pénz

Neked melyik a fontosabb éppen most?  tovább

Mert vannak speciális helyzetek...

...fontos, hogy ezeket felismerjük! tovább

Élj a szíved szerint!

Felszabadító, boldog érzes! tovább

Kávé mellé: sírva vigadósra aktualizált közmondások (Felidéző)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a görbe tükröt, a vitriolt, az iróniát. Magamon is tudok nevetni, de mindig jól szórakozom, ha a ránk, magyarokra oly jellemző, fonákos sírva vigadással találkozom. A napokban rábukkantam egy közmondás-parafrázis gyűjteményre, amely a 21. századi magyar és globális viszonyokra aktualizálta közismert szólásainkat. Jó szórakozást! :) tovább

Itt a dinnyeszezon! Ki ismeri Lopós Petit?

Gyerekkoromban volt egy mondóka, amit anyai ágon minden rokonom ismert és állandóan mondogatták. Persze hamar megtanultam és aztán a kistestvéreimnek már én is mondókáztam. Aztán felnőve rájöttem, hogy senki sem ismeri ezt a versikét a családomon kívül, sőt, az interneten sem leltem rá. Nem tudom, hogy honnan származik, de annak ellenére, hogy a szöveg kicsit horrorisztikus (mint a legtöbb mondókánk), mégis annyira cuki! :)   tovább

Talán egyre többen lesznek, akik képesek szebb világot teremteni a ragyogásukkal!

Őket nem törte meg, amikor nehéz volt, hanem együtt erősödtek meg, mint pár. tovább

A múlt nem mindig szép

A pozitív anakronizmus jelenségének egyik szélsőséges vadhajtása, sokszor monomániás változata, amikor a militarista beállítottságú emberek számára megszépülnek a háborúk, háborús korok. De most nem erről szeretnék írni, hanem a jelenség egy jóval intellektuálisabb megnyilvánulásáról, a középkor megszépüléséről. Pontosabban a feudalizmus azon társadalmi jegyeiről, amelyeket Magyarországon még a XX. században is felismerhetünk. Tény, hogy közel sem volt olyan sötét a középkor, ahogyan azt a ma... tovább

Pepe, Hungary

A múlt: tavaly meghalt Johann F. Balvany, Bécsben élő osztrák-magyar újságíró. Ha végiggondolom, az életemben kik voltak azok, akikkel a találkozást, a személyes ismeretséget a szó legszorosabb értelmében véve szerencsémnek, megtiszteltetésnek veszem, akkor Johann F. Balvany az. Ha nem olyan nemzeti és keresztény beállítottságú, végtelenül tisztességes ember lett volna, amilyen, akkor az ő nevét is biztosan többen ismernék, mint egyébként. De ilyen ez a világ… tovább

A két döntő kérdés

Ha pedig valamilyen siker vagy pozitív élmény ér, akkor megvizsgálom, hogy mit tettem vagy nem tettem, hogy kiérdemeljem az égiek áldását. Ez a második döntő kérdés. Hiszem ugyanis, hogy mind a kudarc, mind a siker fentről jön. Nem azt kapjuk, amit megérdemlünk, hanem azt, amire szükségünk van a változáshoz, a fejlődéshez. Vagy egy pofont vagy egy létrát. De hogy mit kapunk legközelebb, az attól függ, hogy a pofonból tanulunk-e, vagy csak háborgunk, a létrát pedig csak betesszük-e a sarokba, ... tovább

A csodálatos banán

Számtalan olyan gyermekkori emlékünk lehet, ami sokszor felnőtt korunkban is megmarad. Az egyik ilyen nekem a banánnal kapcsolatos. A banán akkoriban nem az volt, mint ma. A ma már kissé megunt gyümölcs, régebben különleges, egzotikus, karácsonyi meglepetésnek számított. Emlékszem, amikor Bécsből – ami akkoriban a varázslatos Nyugatot jelentette a magyarnak – hazafelé a buszon banánt ettem. Nem egyet, hanem kettőt! Az utána következő napokban pedig a banáncsokorról naponta letörtem egyet-kett... tovább