A húgom küldte át ezt a videót a minap "Rohadék" megjelöléssel. És tényleg. Nézegettem a kisfilm alá érkezett kommenteket, s bizony lesújtott, milyen színvonalon működnek emberek. Aki kifejtette, hogy szerinte ez aljas inkább, mint vicces, megkapta, hogy vegyen magának humorérzéket. tovább

Azt mondják, az fér bele az életünkbe, amit szeretnénk, azonban ezt cáfolom. Persze lehet feszegetni a határokat, le lehet csípni az alvásidőből, de azt is úgy, hogy azért a hét óra pihenés megmaradjon, mert ha nem, akkor rohamosan elkezdünk öregedni. Sportoljunk, mert az kell a testnek és a léleknek, legyünk szexi, odaadó feleségek, kiváló háziasszonyok és szuper anyák. Mindezt minimum napi 8 óra munka mellett, úgy, hogy állandóan számolgatunk, hogy jöhetnénk ki úgy a pénzünkből, hogy a hóna... tovább

Ismét egy végtelenül bölcs ember távozott. Nyugodjon békében! tovább

Még feltételezni is eretnekség olyan esetet, amikor az állandóan Domestos-szal fertőtlenítő, porcicákat hajkurászó, a kosszal, piszokkal legkíméletlenebbül elbánó takarítónő hazatérve kézmosás nélkül rántja ki a hűtőszekrényét, és az egész nap vágyott jéghideg kólájának kortyolgatása közben, az asztalra feltett lábakkal szotyolázni kezd? tovább

Hogy szerethetnék valakit, ha magammal sem vagyok tisztában? Mit tegyek, hogy ne csesszem el újra, ami fontos nekem? Honnan tudom, hogy mikor jön el az az érzés, hogy valakivel összeforrhat a lelkem? Mikor leszek én egész, ha a jó sok évem alatt sem sikerült ez a tervem? Honnan tudom, hogy nem fog ő is bántani vagy elhagyni? tovább

Sokszor hajlamosak vagyunk túlzásokra, ha csemetéinkről van szó, és a gondoskodó szeretet miatt előfordulhat, hogy nem látjuk tisztán, mire is van szükségük egész pontosan, milyenek is valójában. Kiskorú gyermekeinknek, habár önálló és egyedi születési ábrájuk van az asztrológiában, mégis nagyban befolyásoljuk személyiségjegyeik kialakulását. Érdemes tudnunk azonban, hogy ők milyen küldetéssel és háttérrel érkeztek a földi létbe, hogy hatékony támaszaik lehessünk szülőként.   tovább

Kora reggel volt, dolgozni mentem. Az egyik kis füves-bokros területen a földön egy fiatal nő ült, kissé imbolygott még ültében is, kezében borospalack, arca maszatos, tekintete zavaros. Magából kikelve ordított: ÉN KÉRTEM SEGÍTSÉGET! DE NEM SEGÍTETT SENKIII! Nekem meg van egy olyan mániám, hogy úgy gondolom, képes vagyok arra, hogy egyetlen ütős mondattal helyrebillentsem az embereket és azzal az egy mondattal többet adjak, mint más egy egész nap alatt, ezért megtettem megint. Csak annyit ké... tovább

Emlékezzünk!  tovább

Tudom, sokakban felmerül a kérdés, nem félek-e beültetni egy idegent (vagy egyszerre akár többet is) az autómba, nem félek-e beülni számomra ismeretlen ember autójába. Még soha nem volt rossz tapasztalatom. Sem sofőrként, sem utasként. Emlékszem, hogy egyetemista koromban, amikor buli után baktattam az éjszakai busztól hazafelé a Nyugati pályaudvar környékén, több alkalommal is megállt mellettem rendőrautó, megkérdezték, meddig megyek (nem messze), felvettek, s hazáig vittek.  tovább

Meglátjuk-e, hogy a gyerekünk számára a világot jelenti az ölelésünk, a biztatásunk, a jelenlétünk? S megcselekedjük-e? Észleljük-e, hogy a zsémbes öregasszonyban egy összetört kislány küzd a boldogságáért évtizedek óta? És az excentrikus művészben az elgyötört kisfiút? Meglátjuk-e a tökéletes családban a bántalmazót és a bántalmazottat? tovább