Néha úgy érezzük, egy-egy élethelyzetet nem bírunk ki, meg akarunk halni. Nekem ilyen esetekben erőt ad, hogy látom, mások mivel küzdenek vagy küzdöttek meg. Néha ugyanis még magunkon is meglepődünk, mire is vagyunk képesek. tovább

3. Aggódik itt: János Kórház - A legjobb taktika az ismerősök mozgósítására, amikor sejtelmesen kiírja, hogy a János Kórházban van. Mindenki azt hiszi, hogy komoly a baj és aggódik, de persze a pontos helyzetről a posztoló nem árul el semmit, hiába van hatméteres kommentfolyam a bejegyzés alatt. tovább

Amikor átlépünk a mindennapjaink színterét jelentő város vagy falu határán, elkezdődik egy új időszámítás, ami bármilyen legyen is, bárhogyan sikerüljön, akkor is az életünk nagybetűs emlékeit jelentik majd, amit elkönyvelhetünk 2017 nyarának, és mesélhetjük, mondhatjuk, tudhatjuk erről az utazásról, hogy egy hirtelen elhatározás vagy egy nagy, többéves készülődés, esetleg egy kicsit mindkettő volt.   tovább

Azokról a sokszor bölcsődék, óvodák, védőnői szolgálatok épületeinek minden szegletében naponta többször megforduló férfiakról, akiktől a legtöbb női dolgozó kér valamit, mindegy, hogy milyen témáról van szó, legyen az a mindig lejáró ajtókilincs, a huzatos ablak, a folyton csordogáló vízcsap, patroncsere a fénymásolóban, a rosszul működő kaputelefon, vagy bármi egyéb, hétköznapi dolog. tovább

A legkritikusabb és legsűrűbben megjelenő téma következik, ami egyaránt vonatkozhat párkapcsolatainkra, munkánkra, önmegvalósításunkra. A probléma régről gyökerezik, még szüleink, nagyszüleink idejében, hisz mi már csak az eredményeit látjuk, és a mintákat követjük, sokszor vakon. Azokban az időkben, amikor sokat kellett nélkülözni, mind anyagilag, mind minőségi időben, amit a családdal tölthettek őseink. tovább

Benedek kamaszka, nyurga, lakli, imádnivaló és rém idegesítő. Egyik pillanatban annyira együgyű, mint egy marék lepke, másszor pedig egy mondatban három olyan zsigeri bölcsességet nyom be, amelyek hallatán Lao-ce, Buddha, Brian Tracy és Müller Péter megnyalnák egymás mind a tíz ujját. tovább

Szóval: nem voltak prekoncepcióim az anyai létről. Annyit tudtam, hogy milyen nem szeretnék lenni. És ehhez tartom magam a mai napig. Nem szeretnék oktondi anya lenni, aki mindig mindent jobban tud; aki kis lekezeléssel megsimogatja utóda buksi fejét, s megmondja neki, mit kellene csinálnia. Biztosan tiszteletben tartom a gyerekem privát szféráját és magánéletét. tovább

Mindennap szembesülök olyan emberekkel, akiknek fogalma sincs arról, mekkora szerencséjük van. tovább

Talán nem lenne ennyi boldogtalan ember akkor, ha néha egymásnak is visszajeleznénk, amikor egy munka igazán tetszett és kiemelkedően jó volt, vagy csak egyszerűen egy hatalmas segítséget jelentett. tovább

De akikbe belecsontosodott a liftbéli jelenet által jól példázott „magyar virtus”, azokat inkább idegesíti ez a sok vidám ember, nem értik, mégis minek kellene örülniük. Akikre hiába is mosolyog bárki: ők azon vannak kiakadva, hogy a lift nem csak nekik, hanem másoknak is megáll. tovább