38 éves leszek februárban. Gyermekem nincs és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Azzal szoktam elütni a dolgot, hogy valahogy úgy vagyok a gyerekekkel, mint a bernáthegyi kutyákkal. Cuki, édes, aranyos, de azért otthonra nem kéne. És mint mindig, a teljes valóság persze itt is lényegesen bonyolultabb. De őszintén mondom, az ilyen, teljes mértékben magánügynek számító kérdéseket feszegető embereket egyre fájdalmasabb leszerelni, és olyankor jól jön egy kis humor. Még akkor is, ha nem teljesen ...
tovább