"(...) Ebédre várok-é, vagytalán meg is halok?lélekként szálldosom majdhorzsolván éjt s napot? (...)" tovább

"Milyen fehér csöndesség ez!Messze házunk télben ül.Gyere az ablakhoz, édes!Csókolj meg és nézz körül! (...)" tovább

"(...) s mikor fehér inát harapjáka jég fogai, felkiált;visszarengik ringó haragjátaz aranyszemű vadlibák. (...)"   tovább

"Minden kincsem elfér egy apró tenyérben, s a teremtés édes dallama elbűvöl, mint mikor gyermekként a hitem megéltem, s nem féltem vihartól, se víztől, se tűztől. (...)" tovább

"Ki a magyar hát, cimbora? Te, vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, míg el nem süllyed a ladik! (...)" tovább

„Bájos, finom nő, a nőiesség legragyogóbb koronájával felékítve: mélységes vallásossággal. Nagy, nyílt tekintete, mely a Várba vonulás után feltűnő ijedtté lett. (…) Panaszai szerint attól félt mindig, hogy férje ellen merényletek lésznek, sőt őt magát és gyermekeit a Vár ablakaiból hajigálják le a mélységbe…” A rajongást, ünneplést mindig azzal hárította el, hogy ő csak véletlenül épp a kormányzó felesége, s nem az ő érdeme a rangjának kijáró tisztelet. Szerénységét mi sem jelzi jobban, mint... tovább

"(...) Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. (...)" tovább

"(...) Csönd lesz, hideg lesz nemsokára, ajkamról egy sóhaj lebeg, pára hül dérré, dideregnek ezüstcsillagos kökényszemek. (...)" tovább

"Aki fázik, vacogjon, Fújja körmét, topogjon, Földig érő kucsmába, Nyakig érő csizmába! (...)" tovább

Már rengetegen összeszedték azokat a hírességeket, akik 2016-ban hagytak itt minket. A tavalyi kétségtelenül nagyon veszteséges év volt. Mi most egy-egy gondolatukkal emlékezünk rájuk. tovább