Valaki egyszer megkérdezte Ernest Hemingwayt, hogyan lát hozzá egy regény írásához, amire azt felelte: „Először is leolvasztom a hűtőszekrényt”. Azt hiszem, a halogatás sokunk számára ismerős. Fel kéne hívni valakit, meg kéne írni valamit, ki kellene takarítani, találkozni kellene, mi azonban nem cselekszünk, csak toljuk, toljuk, ameddig csak tudjuk. Közben pedig irtózatos lelkiismeret-furdalást és szorongást érzünk. tovább

A nagy pörgésben néha elfeledkezünk valakiről: saját magunkról. Vannak napok, amikor semmi olyat nem tudok csinálni, ami a hobbijaim közé tartozik, ilyenkor alig várom, hogy legyen egy kis szabadidőm és azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. tovább

Elég régóta egyedül vagyok, társ nélkül, szerelem nélkül, a másik felem nélkül. Sokszor felmerült bennem, hogy magamat hibáztatom. Miért szeretek olyat, aki engem nem? Miért nem működöm azzal, akivel egyébként működnöm kellene? Miért nem tüzel fel valaki, aki mindenki mást feltüzel? Miért nem tudok társkeresőn ismerkedni? Miért untatnak a kedves, cuki férfiak? Na, nyilván választ senkitől nem kaptam meg, hisz magamban kellett keresnem. tovább

Nem tudom ki, hogy van vele, de én már 33 évesen is érzem, hogy egyre nehezebb megszabadulni a súlyfeleslegtől. Rettentően idegesít, hogy míg mások úgy híznak, hogy eszik a péksütit, kenyeret, tésztát, sütiket, addig én gyakran ebédelek salátát hússal és délután már igyekszem szénhidrátmentesen étkezni. Hiába változtattam ezt-azt az étkezési szokásaimon, mozgok is heti kétszer. De ez kevés. tovább

Az életmód oldalak ontják magukból a követésre érdemes napirendeket, a testi-lelki harmónia eléréséhez szükséges tippeket, jó tanácsokat. Bevallom, én is megnézegetem, mert érzem, az, ahogy mostanában élek, nem mehet az idők végezetéig. Vagyis mehet, csak akkor relatíve hamar eljön az idők végezete… A hellonatural.com-on találtam egy 10-es listát az ideális napról. Olyan, mint a bögrés süti, tudjátok, amelyhez kell 1 bögre liszt, 2 tojás, 3 kanál cukor, 4 csepp citromlé, 5 kavarás stb. Namárm... tovább

Majd' minden nap szembetalálkozom ezzel a mondattal és különböző cifrázott verzióival. Például, hogy azért vagyok depressziós, mert látom, merre tart a világ… Milyen könnyű annak, aki csak a saját pillanatnyi boldogságát kergeti, és nem vesz ezekről tudomást. tovább

Van viszont egy téma, ami az utóbbi időben jó párszor kiverte nálam a biztosítékot. Ez pedig a „bícsbadi” 1-2-10-14 nap alatt. Trükkök, tippek, diéták… „Ha ezt és ezt betartod, akkor alig két hét múlva bombasztikus leszel!” „Ha szakítasz a szénhidráttal, 10 nap múlva csak úgy csorog a nyál utánad a strandon…” Ilyen szalagcímek hömpölyögnek a magazinok főoldalain.   tovább

Ha igen, akkor te is egyike vagy azoknak, akiknek szükségük van egy gyökeres szemléletváltásra. Rengetegen azt mondják ugyanis, hogy ha valamihez nincs tehetséged, akkor egyszerűen nincs is értelme foglalkoznod vele, hiszen úgysem fogod vinni semmire az életben, mert vagy úgy születsz, hogy van hozzá affinitásod, vagy pedig nem. Én viszont azt mondom, hogy ez egyszerűen nem igaz.   tovább

Minden egyes pillanat új, valami, ami még sohasem volt és sohasem lesz újra. Ha nem követjük az életnek ezt a fajta, pillanatról pillanatra történő mozgását, akkor képtelenekké válunk arra, hogy aktív félként, konstruktív módon részt vegyünk benne. Mi azonban mégsem teszünk így, hiszen nem akarunk bajlódni. A változás rémisztő, látjuk a szigetet kívülről ostromló hullámokat és a nyílt óceán baljósan rejti az ismeretlent. Mi lesz, ha…? tovább

33 éves vagyok. Talán kicsit korai még, de megérintett az öregedés szele. A fogyasztói társadalom, a különböző közösségi oldalak megtették hatásukat, és bizony rettegek, hogy elveszítem a fiatalos külsőmet. Nap mint nap eszembe jut, hogy irtó gyorsan el kellene kezdenem mindenféle erősítő gyakorlatot csinálni, hogy minél feszesebb tudjak maradni, minél hosszabb ideig. Azt is tudom – bár Magyarországon nem feltétlenül könnyű –, hogy aktív nyugdíjas szeretnék lenni. tovább