A herceg azt hangsúlyozta, hogy merni kell segítséget kérni, merni kell kimondani, hogy baj van, és nem szabad rettegni attól, hogy az emberek elfordulnak attól, aki „problémás”. Fontos problémára hívták fel a figyelmet, amelynek itt Magyarországon még alig-alig van kultúrája. tovább

Sokszor kérdezem a szüleimet, mi foglalkoztatott, amikor gyerek voltam. Ugyanis sokszor még mindig komoly útkeresésben vagyok, keresem azt, amiben igazán, kirobbanóan tehetséges lennék, ami úgy menne, mint a karikacsapás. A környezetemben többen is születtek valamire, tisztán, jól kivehetően. Mark Manson amolyan self-made-man, író, összegyűjtött néhány olyan kérdést, amelyek segítenek rálelni a nekünk kijelölt útra.   tovább

Sokunkat foglalkoztató kérdés, hogy mennyire „tanulható” nőiségünk megélése. Vannak elméletek, melyek szerint ennek a női nemmel született, ösztönös tulajdonságnak kellene lennie, de vannak olyan vélemények is, melyek szerint ez egy igenis fejlesztendő képesség. A női magazinokban, a médiában és a férfiak képzeletében is akkor válunk vonzóvá, ha rendelkezünk ezekkel az értékekkel. De mik is ezek pontosan? Mitől lesz nőies egy nő? tovább

Lehetséges, hogy életedben volt olyan szakasz - főleg, ha gyerekkorodban sokat vártak tőled a szüleid - amikor a felelősséget teherként élted meg, de fontos különbség van a kettő között! A felelősség bizonyos esetekben inkább felszabadító érzés, semmint béklyó. A teher pedig akkor is nehéz, ha nem kapcsolódik hozzá felelősség. Egy kedves TANÁROM tudatosította bennem, hogy gyerekként nem a felelősség nyomasztott, hanem a teher, amiből túl sokat pakoltak rám. tovább

Tavalyelőtt csak kóla nem volt, tavaly tulajdonképpen mindenről lemondtam: húsról, sütiről, kenyérről, csokiról, krumpliról. 40 napig lényegében rántott sajtot ettem. Folyamatosan szomorú voltam, a közepe táján már ingerült is, a végére meg dagadt a sok zsíros sajttól és panírtól. Szóval a böjt végére úgy néztem ki, mint egy szürke, teleszívott kullancs. Húsvétkor pedig – mivel „mindenről lemondtam” – úgy vetettem rá magam a húsvéti sonkás-tojásos-tormás cipóra és a 12 féle süteményre hat lit... tovább

Mi végig Isten kezében vagyunk, a kérdés csak az, hogy ezt tudjuk-e – teszi még hozzá Feri atya.   tovább

A nehéz küzdésben, kilátástalan helyzetében jegyzetelte a hála érzését, a fájdalmaiban született gondolatokat. Regina nem tett mást, mint papírra vetette az érzéseit, amit egy cikkében publikált. Oly sokan tették magukévá ezt a pár sort, hogy futótűzként terjedt a neten az 50 életbölcsesség, amelyek, ha közhelyesek is néha, egy csodát megélt, felgyógyult, hálás nő bölcsességei. Regina ma 60 éves. A média 90 évesnek kiáltotta ki, így könnyebb volt eladni a vaskos szösszenetgyűjteményt. tovább

Ma nagycsütörtök van. Nagycsütörtök a keresztény hagyományban az utolsó vacsora napja. Ezen a napon Jézus búcsút vett tanítványaitól, és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. Az utolsó vacsora után elfogták. Ettől kezdve az egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig, vagyis kezdetét veszi a passió, a Jézus szenvedésére való emlékezés. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéi... tovább

Néhány éve édesapám súlyos beteg lett, akkor nagyot csalódtam az orvosokban és elhatároztam, hogy alternatív gyógymódok felé fordulok. Közben a harmadik fiam születése után visszamentem dolgozni, de már csak részmunkaidőben. Amikor megszűnt ez a lehetőség, belevágtunk a Sókuckóba. A legkisebb fiam az óvoda első évében rengeteget betegeskedett, akkor kerestem egy kiegészítő megoldást; így találtam rá a só gyógyító erejére. Főleg parajdi sót raktunk a helyiségekbe, amit himalájai sóval egészíte... tovább

Sajnos nem oda jelentkezhettem ahova szerettem volna. Fodrász nem lehettem, mert azok „ribancok”, Tapolcára, a Postaforgalmi Szakközépiskolába is szívesen jelentkeztem volna, de oda sem mehettem, mert akkor kollégiumban kellett volna laknom, és ott is „ribanccá váltam volna”. Gyors- és gépírónak is szívesen tanultam volna, de hát az is ütközött apám felfogásával. Így beírattak a helyi gimnáziumba. Annyira ki voltam készülve idegileg az otthoni megaláztatásoktól, hogy minden pénteken az iskola... tovább