Van egy nagynéném, becenevén Cana. Amikor én megszülettem, a Cuni becenevet kaptam. Az unokahúgom pedig Cina lett. Cana örökké Cana maradt, de a Cunit és a Cinát ma már senki sem használja, kiskamasz korunkban megharcoltunk vele és elhagytuk ezeket a borzalmas neveket. Pedig gyerekkorunkban szerettük, ha így hívtak. Sőt, én kicsi koromban koromban arra a kérdésre, hogy hívnak, kizárólag azt voltam hajlandó válaszolni, hogy "csak Cuni”.
tovább