"(...) A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. (...)" tovább

Hogy bírom? Néha beülök a kocsiba, és sírok, mielőtt elindulok. Hagyom, hogy kijöjjön belőlem, nem nyelem vissza. Az ilyen alkalmakkor pedig már tisztában vagyok vele, hogy ez feszültség-levezetés, és leszek még jobban, ahogyan máskor is lenni szokott. tovább

Állok az erkélyen, didergek a metsző hidegben. De állnom kell, fejet-agyat-lelket szellőztetek. Szűk a bent, tág az ingerküszöb, de van, hogy megborul az egyensúly. Ilyenkor állni kell, és nem gondolni semmire. Csak hagyni, hogy az őszi szél átfújjon, kimosson minden nem belém valót. Akkor is, ha süvít, akkor is, ha dermeszt.  tovább

"(...)Puszta világra jön a tél, árvaságomra nincs födél. (...)" tovább

Én minden nap teszek azért, hogy közelebb kerüljek valódi énemhez, önmagamhoz. Csak így tudom megismerni, ki is vagyok valójában. tovább

"(...) Megalkotom szerelmemet... Égitesten a lábam: elindulok az istenek  ellen - a szívem nem remeg - könnyű, fehér ruhában." tovább

Magyarországon először készült olyan kutatás, amely megmutatja, hogy a különböző régiókban és városokban mennyire érzik magukat boldognak az emberek. A kutatásban részt vevő nők mindenhol boldogabbnak vallották magukat, de az is látszik, hogy minél kisebb egy település, annál derűsebben látják a világot a lakói, illetve, hogy a magyarok 12,3 százaléka sorolható azok közé, akik a mentális egészség csúcsán vannak. Boldogabbak a diplomások, a nyugat-magyarországiak, illetve azok, akik hatékonyan... tovább

Meddő vagyok, legalábbis a WHO legújabb meghatározása szerint. Az egészségügyi szervezet ugyanis a meddőség definícióját kibővítette azzal, hogy azok a nők és férfiak is meddőnek számítanak, akik nem találnak maguknak stabil partnert a gyermekvállaláshoz.  tovább

"Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most, legyen tiéd örökre az egész. Vedd a telet és a nyarat, a lombost, itt van neked az epe és a méz. (...)" tovább

Ha két nő találkozik, öt perc csevegés után biztosan a lélekre, hogylétre, öntépésre és/vagy önerősítésre terelődik a szó. Nem volt ez másként velem és a barátnőmmel sem a minap. Mindketten megállapítottuk, hogy őrülten kóválygunk a napi taposómalomban, a mókuskerék hajtásától permanens lelki izomlázunk van (a nyelvészek ilyen mondatok olvastán gyújtanak rá, azt hiszem), s anélkül futunk neki a következő napnak, hogy az előzőt lezártuk volna. Mégha csak jelképesen is. tovább