“lélek, test”

Az este verse - Vajda János: Napi rend

"A nap legszebb része bizonnyal a reggel, Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel. De hogy ember ezt a szabályt követhesse, Szükséges, hogy jókor feküdjék le este. (...)" tovább

Mélypontok szintkülönbségekkel

Ahogy elkezdek írni, azon gondolkozom: talán kevésbé való ide ez a téma... Talán ildomosabb lenne valami igazán életigenlőt írni. De vannak mélypontok. Mélypontok, amikor azt érzed, soha nem szeded össze magad. Történik valami, ami – úgy tűnik – mindent borít, ami addig jó és biztos volt körülötted. Persze, ha alaposabban szétnéznél, rájönnél, hogy nem mindent. Mert vannak, akik ott állnak melletted ekkor is. Sőt, ekkor igazán. Azonban ilyenkor ez sem tud érdekelni, és ezt sem tudod értékelni... tovább

Az este verse - Dsida Jenő: A Naphoz

"(...) De szeretet-csók nincs szivökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a multé, minden ember-arc idegen. (...)" tovább

A tested gyönyörű, ha táncolsz... (Felidéző, videóval)

A tánc élvezet. Ha azzal az emberrel táncolsz, akit szeretsz, a szerelem ritmusa dobog a lábatok alatt. A földi lét csodája a szerelmesek tánca. Nem véletlen, hogy az állatvilágban is szerepet játszik, sok madár és emlős is tánccal keresi párját. Ennyire mélyen ösztönös tevékenység ez. A szeretkezés is tánc, csak épp vízszintben. tovább

Az este verse - Rába György: Versenytársam, az idő

"Diákéveim véget sosem értek fürkésztem lestem elemeztem ha mást nem egyet megtanultam hogy futóbajnok az idő (...)" tovább

Éljünk! Itt és most!

Miért születtünk le és miért pont oda, ahol vagyunk? Mi a feladatunk az életben? Ki az, aki csak sodródik és ki az, aki valóban az útján jár? Miért jönnek ezek a kérdések? Mert az ember folyton keresi rájuk a választ... tovább

A szégyen az ember lényét támadja meg! Miért szégyenítjük egymást és a gyerekeinket folyton?

A színes arcképemre, ami tizenhat éves koromban, kozmetikus által halványan sminkelve, egy fényképész szalonjában műtermi körülmények közt készült rólam, már nem emlékszem pontosan, milyen alkalomra, az édesanyám azt mondta: undorítóan nézek ki rajta, kurvás. Még mindig fel tudom idézni magamban, mit éreztem akkor és utána minden alkalommal, amikor a képre néztem. Vagy egyáltalán csak eszembe jutott a jelenet. A szégyent. Hogy valójában rejtegetnivalóm van, mert koszos vagyok, kurva, szégyell... tovább

Az este verse - Kazinczy Ferenc: Írói érdem

"Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek egészen. Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (...)" tovább

Mit tehetünk, ha nagyon kell…? Folyó ügyeink a mindennapokban

Ugye mindenkinek megvan az a gyakran és erősen hangoztatott tanács, miszerint minden nap igyunk meg nyolc pohár vizet? Jól hangzik, csak azt mondja meg nekem valaki, hogy napi nyolc pohár víz mellett hogy csinálja, hogy kibírja pisilés nélkül mondjuk a munkahelyétől hazáig? Én nehezen bírom ki, ezért sajnos a legtöbbször kevesebbet tudok inni, mint az ajánlott mennyiség, pedig fontos lenne a hidratálás. Kényes téma, érzékeny pont? Meglehet. De beleállok, mert beszélni kell róla. tovább

Amit mindannyian ugyanúgy élünk át - 7 életből vett, nagyon ismerős érzés

Oly sokszor előfordult már velem az életem folyamán, hogy kívántam, akartam, más épp ugyanazt érezze, mint én. Amikor becsaptak, de akkor is, amikor boldog élményben volt részem. Mindenki tudja, milyen boldognak vagy szomorúnak lenni; milyen, amikor a fejünk fáj, vagy a szívünk, de mindenki másképp éli meg a mindennapokat. Nincs két egyforma fájdalom, nincs két egyforma öröm, mert más az ingerküszöbünk. Ha valaki közli, hogy fáj a feje, persze, tudod, milyen, hisz neked is fájt már, de biztos... tovább