Én kamaszkorom óta szenvedek extrém izzadástól, rendszertelen ciklustól. A petefészkeim cisztákkal vannak tele, 2009-ben majdnem elvesztettem a bal petefészkemet, de szerencsére az orvosom képes volt úgy lefejteni a cisztáról (igen, alma nagyságú cisztám volt, melyről szó szerint le kellett hámozni a petefészkemet), hogy megmentette. A ciszták makacsak, folyamatosan újratermelődnek. Félévente járok kontrollra, mert nem szeretném, ha rosszra fordulnának a dolgok. tovább

"Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. (...)" tovább

Tizennégy éves voltam. A szomszéd bácsi a liftben megpróbálta megsimogatni vadonatúj, éppen csak növekvő melleimet. Ököllel estem neki. Másik alkalommal kérte, menjek fel, ha a felesége nem lesz otthon. Szerencsére már okosabb voltam, elmondtam anyukámnak, hogy mi történt. Magából kikelve üvöltött a szomszéddal, az egész ház előtt. Ma már ebből ügy lenne. Akkor, majdnem 25 éve, senkit sem érdekelt igazán. tovább

Szombat este van, a bár megtelt fiatalokkal. Egy barna hajú lány ül a bárpultnál, koktélt szürcsöl és csetel egy barátnőjével, a szeme sarkából azonban elkapja egy jóképű férfi pillantását. A tekintetük találkozik, majd ők is, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ez tényleg ennyire egyszerű lenne? tovább

Kilencéves unokahúgomnak visszatérő húgyúti fertőzése van. Még egyszer mondom, mindössze kilenc esztendős. Az okára nagyon hamar rájöttek. A kislány szinte egész nap visszatartja a vizeletét. tovább

"(...) és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet (...)" tovább

"Ó, boldog a kis lusta tó, Szelíd képeket ringató, Partja virágtól roskadó (...)" tovább

Nagyfogyasztó vagyok irodalomból, de kevés olyan művel találkozom manapság, mely az olvasása után kezd el igazán élni bennem, s nem ereszt. Balczó Mátyás most megjelent regénye, a Dolce Coma – Attila Collins eszméletlen utazása ilyen. Könnyed stílusú, de nem könnyű tartalmú olvasmány. Azokba a mélységekbe visz, melyekkel előbb-utóbb szembe kell néznünk, hogy megtaláljunk valamit, amire mindannyiunknak szüksége van. Attila Collins vezet minket az úton. tovább

Felnőttként türelmesen kell a postán várakozni, türelmesen kell a munkatársunkhoz szólni, türelmesen kell az állásra várni, türelmesen kell a párunkhoz szólni, akár századszorra is és még sorolhatnám… Mindig csak türelemre intenek, de ritkán magyarázzák el, hogy miért jó a türelem. Bár ma már azt gondolom, ezt el sem lehet magyarázni. Ehhez meg kell érni és meg kell tapasztalni, hogy mennyit változik a világ általunk, ha képesek vagyunk mi változni. tovább

"Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. (...)" tovább