Gondoltatok már arra, hogy egy egyedi, kézműves füzet nemcsak praktikus lehet, hanem valódi értékkel is bírhat? Mégpedig a belekerülő tartalomtól. Vágyi Gabriella fiatal képzőművész arra buzdít, hogy az általa tervezett füzeteket használjuk például hálanaplóként. Öt perc jegyzetelés lefekvés előtt segít, hogy a napi jó felidézésétől elégedetten térjünk nyugovóra. Elli minden alkotásával a bennünk lévő pozitív energiákat akarja előhívni, hogy erősítsük a hitet és a céltudatosságot önmagunkban.... tovább

Szerintem alig van ember aki, ne olvasta volna A kis herceget. Mese, ami elsősorban felnőtteknek szól, "görbe tükör" a társadalom elé. Olyan bölcsességeket tartalmaz, amelyek a mai napig megállják a helyüket. Írója, Antoine de Saint-Exupéry pilóta, pont ezen a napon született 1900-ban. Legismertebb regénye 1943-ban jelent meg, 80 millió példányban kelt el, ezzel a világ ötven legolvasottabb könyve között szerepel. Nézzük hát meg, mit tanulhatunk Antoine de Saint-Exupéry kis hercegétől: tovább

A feltalálóban a gyermekkor örömteli és felszabadult emlékei tartják a lelket, valamint az, hogy létrehozzon egy szerkezetet, ami segít ezt az érzést feleleveníteni. Terve megvalósul, sikeressé válik, ám egyszer csak azon kapja magát, hogy kialudt belőle a lélek lángja, és már nagyon távolinak tűnik az a kisgyerek, aki valaha volt. tovább

"(...) Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. (...)" tovább

"Káromkodj, ha jónak látod, szidd az embert és a világot, ha szitkod szép: élvezem. (...)" tovább

Hét éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen. A környékbeli boltosokat már mind ismerem, úgy élek Pesten, a belváros közepén, mint egy cuki kis faluban. Akkor van csak probléma, ha a hét éve ismert boltos életében először a megszokott egyenruha nélkül jön szembe velem az utcán. Mert akkor csak zavartan pislogok kettőt, azután elgondolkodom, honnan ismerem, tegezem vagy magázom. Ki ő egyáltalán? Ilyenkor sokan biztos udvariatlannak gondolnak, pedig esküszöm, nem szeretnék annak tűnni. tovább

"(...) hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?" tovább

Fekszem az átizzadt ágyon, a szobában nem mozdul a levegő, minden forró és fülledt. Visszavonhatatlanul nyár van. Épp a másik oldalamra fordulnék, mikor éles hang hasít a hajnali csendbe: egy varjú. Igen, egy varjú. Annyira furcsa, annyira tájidegen, annyira évszakidegen, annyira meghökkentő, hogy rögtön kimegy az álom a szememből. Lebotorkálok a lépcsőn, főzök egy kávét, és kiülök a hajnali erkélyre. Rigófütty, énekes madarak, fakopáncs és… Varjú. Június közepén.   tovább

1887. június 25-én született Karinthy Frigyes. "(...) Ami a szívemen fekszik Azt dalolom, semmi mást: Legelő, kicsiny birkáktól Tanultam a versirást. (...)" tovább

Megbocsátani nem könnyű. Néha éveken át hurcolunk magunkkal sérelmeket, melyekről azt érezzük, lehúznak, nem hagynak nyugodni. Vannak helyzetek, amikor a másik nem tudja vagy éppen nem is akarja jóvátenni a hibáját, nekünk mégis el kell engedni a haragunkat. Miért? Önmagunk miatt. Francis Bacon, XVI. századi brit filozófus erről a következőképpen vélekedett: „Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva”. Kemény, küzdelmes folyamat az elengedés. tovább