Nemrég Brac szigetére utaztam, ahol az egyik kis településen, Postirában nem ritka, hogy akár 105 évig is élnek az emberek. Nem csoda, hiszen itt az emberek békésen éldegélnek, a halászat, a kőfaragás és az olajfaligetek tisztességes megélhetést biztosítanak számukra. Ott tartózkodásom idején jött az ötlet, hogy kicsit utánanézzek, mely országban élnek legtovább az emberek, és mi lehet a titkuk. tovább

"(...) Megálmodott, sohasem teljesült szerelmek, véres hullámba merült vágyak a mélyből fel-felsajganak – A mi szerelmünk is legenda csak." tovább

"(...) De nem sejti, jaj nem sejti hogy én is már aranyos felhőként zivatarokat görgetek (...)" tovább

"Emelkedik a lassú tenger. Az álom sűllyed, olvadok. Tárt ablakunk alatt a mélyben a júliusi éj csobog. (...)" tovább

Nem szálltam ki az autóból, nem vagyok az a katasztrófaturista típus. Balesetről, sérülésről, halálról hallani is épp elég, de amikor a közvetlen közelébe kerül az ember, az leírhatatlanul megdöbbentő, keserű és fájdalmas. Olyankor minden kisszerűség, hétköznapi acsarkodás, konspiráció, törtetés, taposás nevetségesen pitivé törpül, az ember azt érzi, semmi nem ér annyit, mint az élete. És szerencsés az a helyzet, ha erre a mások „tragédiáján” keresztül ébredünk rá. Hosszú-hosszú tízpercekig á... tovább

"Veled vagy nélküled, végülis megszületik az ének, hallod vagy nem hallod, mindenképp hozzád beszélek. (...)" tovább

Bizonyára mindenki találkozott már a könyvesboltokban vagy újságárusoknál felnőtteknek szóló színezőkkel. Ez egy új őrület, divattá vált kifesteni a képeket csakúgy, mint gyermekkorunkban. Johanna Basford Titkos kert című kifestője két éve jelent meg, azóta több mint egymillió példányban kelt el. Nyugodtan kövessük ezt a trendet, hiszen a művészi tevékenységek nem csak szórakoztatnak, de a lélekre is nagyon jó hatással vannak. tovább

"(...) S ha netalán csókra kapok Gusztust hébe-korba, Megtalálom a Francais-ba, Avagy az Ámorba. Jóba vagyok ott a női nemmel (...)"   tovább

Azt vettem észre, hogy a legtöbb embernek a nyaralás, a nyaralás előtti készülődés és az utazás stresszes rémálom. Olyasmi, mint a karácsonyi előkészületek, mert az is horror. Mindenki ideggubanc, a családtagok egymásnak feszülnek, mikor éppenséggel lazítani kellene. Én az édesanyámon látom ezt, mindig jót mosolygok rajta, de ő ezt persze nem tudja, megértően bólogatok, és megpróbálok ilyenkor nem útban lenni, bár az ágy alatt is megtalál. tovább

"(...) De szörnyű ha a rügyre rög borul sulyosan, ha sustorgó örvényszáj a mély felé sodor, ha botor sors viharral söpri el a Reményt! (...)" tovább