
Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Sokszor értekeztünk már arról, hogy a gyerek, amennyi örömet okoz, annyi bosszúságot is előidézhet. Sokszor akaratán kívül. Az egyik leggyakoribb probléma szülő és csemete között az energiaszintek különbözősége. Az életkor előrehaladtával a felnőttek aktivitása csökken, a csecsemőkorból kilépve a kamaszkorig viszont a gyerekeké nő. Sőt, a kicsik rettenetesen aktívak. Felmásznak, belenyúlnak, megszagolnak, megesznek, feldöntenek, szétpakolnak mindent, amire, amibe nem lehetne, nem szabadna, ne...
továbbFebruár 1. hétfő: ma van a Tisza élővilágának emléknapja. A nap szomorú apropóját az a 2000-ben bekövetkezett ciánszennyezés okozta, mely a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területéről indulva okozott ökológiai katasztrófát a Szamos és a Tisza folyókban. Találtunk egy nagyon tanulságos természetfilmet a youtube-on. Ma este nézzük meg, s gondolkodjunk el, mi lesz, ha mindenre legyintve tényleg feléljük magunk alól a Földet. Február 2. kedd: természeti tematikával indul a hét. Ma van a Nagy Me...
továbbA mai napot nem érinti a téma, mert hála az egyik mikroszervezetnek, vasárnaponként mindenki templomba jár, közösen süteményt süt a család apraja-nagyja, apuka ebéd után keresztrejtvényt fejt, anyuka a kisebbekkel társasjátékozik, a nagyobbakkal pedig kamasztitkokról csacsog, mielőtt beülnek a vagány egyterűbe és nyakukba veszik a természetet. Én mégis vasárnap reggel írok a plázákról, a plázázásról, a plázák népéről. Igazából péntek este van (ilyen ez az online világ, kicsit olyan előre dolg...
továbbS hogy mit is jelentett „nyúkicesnek” lenni a 90-es évek elején? Fogalmam sincs. Nem tudom megfogalmazni. Talán az úttörő fiúcsapat jelenség, az újdonság varázsa bűvölt el. A tudat, hogy van öt srác, akik mögé, köré nem ácsoltak túl bonyolult ideológiát, pusztán annyi küldetésük volt, hogy a pattanásos, kövérkés tinilányok sikongassanak a koncertjeiken és plüsskutyákat dobáljanak a színpadra. Na meg annyi, hogy a jó sok kazettájuk megvásárlásával mi, kelet-közép-európai fruskák finanszírozzuk...
továbbMég csak 42 éves, de már majd’ 30 éves színészi pályafutás áll mögötte. Spielberg-féle háborús filmtől Kenneth Branagh-féle kosztümösig feltűnt számos alkotásban, mielőtt a Batman – Kezdődik című gigaprodukció Bruce Wayne-jeként gigasztár lett 2005-ben. Azért ne feledkezzünk meg az Amerikai Psycho-ról és a Corelli kapitány mandolinja-ról sem! Lényeg a lényeg: Christian Bale ezerarcú. Szinte minden típusú szerep jól áll neki Batman-től a sármos görög halászig. Rajongóinak száma a Holdig érne, ...
továbbElöljáróban leszögezem: nem vagyok sem prűd, sem szemforgatós. Nem apácák neveltek, de nem is egy kocsis mellett zötykölődve töltöttem a gyerekkoromat. Azt vallom, a káromkodásnak helye van az életben. Ha ráütök a kezemre, nyilván én sem azt mondom: - Hű, a kiskésit! Ha kicsúszik az üdítős doboz a kezemből, s az édes lötty ellenszenves lassúsággal csordogál le a pultról a konyhakőre, hát nem a „Teringettét!” kifejezés hagyja el a számat. Néha igenis jó egy kiadós „A pi...ába!” vagy egy „Rohad...
továbbHa elmesélnénk eleinknek az időgépben kuporogva, hogy manapság még azt is megmondják nekünk erre hivatott szakemberek, hogy az együttélésünknek mik a főbb ismérvei, ükszüleink csak néznének egy nagyot. Nem értenék, hogy a 21. század embere mit tipródik annyit saját maga, a párja és az őket körülvevő világ analizálásán ahelyett, hogy a problémákat akkor és ott oldanák meg közösen, amikor azok felmerülnek. A kapcsolatokat meg nem minősíteni kellene, hanem tűrve-tanulva megélni - gondolnák. De m...
továbbA címben feltett kérdés nem költői. Valódi. A világ legfinnyásabb macskája létezik. Köztünk él. Mit köztünk él! Egyenesen velünk él. Kicsit ki vagyunk borulva tőle, s most már naponta tesszük fel egymásnak a kérdést: hogy jutottunk idáig?
továbbA jövő hétre a valóságból igencsak kiszakadós, nosztalgikus, igazi családi programokat sikerült összeválogatnunk. Valahogy tudat alatt, önkéntelenül is a közös, összekovácsoló elfoglaltságokra állt rá a szemünk. Fogadjátok ötleteinket szeretettel! Január 25. hétfő: ma még hosszabbítsuk meg a hétvégét, s dobjuk fel gyermekünk napját, feledtessük el a hétfői rettenetet! Budapesti családok előnyben, mert ma még megtekinthető az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban a jáTÉKA minikiállítás, mely...
továbbReggel már úgy ébredsz, hogy késésben vagy. Még akkor is, ha pont abban a pillanatban nyitod ki a szemed, amikor az óra csörög. Hisz te húztad fel este fél 6-ra, 6-ra stb. De már rohanva futsz ki a hálószobából, kapkodva nyomod be a kávéfőzőt, mert valami űz, hajt. Magad sem tudod, de érzed. Hogy csinálni kell, menni kell, mert már így is lemaradtál valamiről.
továbbHát ott volt a TJ Hooker című bűnügyi sorozat Romanoja. Tegye fel a kezét, akinek nem volt a lányszobája falán Romano-poszter! Nincs kézerdő a magasban, lefogadom. Az amerikai rendőregyenruhába bújtatott Adrian Zmed maga volt a csitrik jövőképe. Az enyém is. Az a jólfésültség, fess termet, az átható tekintet! – minden egyes alkalommal úgy éreztem, nekem kacsint, engem vár, s ha kell, én bizony egy slukkra kiiszom a köztünk lévő óceánt, s többé senki és semmi nem választhat el egymástól.
továbbHétvégén rendre kiürül a spájz. Ha a teljes fantáziátlanság állapota köszönt az emberre, akkor a „mutasd a mélyhűtőd, megmondom, mit főzz!” című játékot játsszuk. Főleg hó végén. Ilyenkor előkerül a rég elfeledett szűzérme, az ezer éve besúvasztott fél kiló darált, pár kóbor csirkemelldarabka, melyek megmentik egy nehéz hét vasárnapját. S mivel hétvégén felélünk mindent, de hétfőre még jut maradék, a kedd délelőtt a nagybevásárlás, hiánypótlás ideje. Ez azért is jó, mert relatíve kevesen vann...
továbbA következő hét is izgalmasnak ígérkezik, ha izgalmassá tesszük. Csak rajtunk múlik, mit hozunk ki a mindennapokból. Íme, néhány ötlet. Január 18. hétfő: tudjuk, hétfőnként mindannyian csődtömegek vagyunk. Felesleges ezen rugózni, ez van. Sajnáljuk magunkat az elmúlt hétvége miatt, rühelljük az előttünk álló, munkával teli napokat. De! Fordítsunk kicsit a hozzáállásunkon! Hazaérve ne foglalkozzunk semmivel, csak magunkkal. Úgyis van maradék vacsorára. Készítsünk egy finom gyümölcsteát, tegyün...
továbbA tibeti buddhista szerzetesek több mint 2500 éve készítenek mandalákat. Ezek a vallási szimbólumok mindig egy középpontból indulnak. Szimmetrikus, különböző jelentéstartalmú minták veszik körbe a központi formát. A mandalák az univerzumot jelképezik, céljuk, üzenetük, funkciójuk a körülöttünk lévő világ és az egyén gyógyulása, lelki fejlődése, tisztítása. Egy mandala elkészítése több napot, akár egy hetet is igénybe vehet. A munka megkezdése előtt a szerzetesek részt vesznek egy beavatási sz...
továbbTeljesen felesleges kergetnünk a boldogság kék madarát, mert az vagy nem létezik, vagy már réges-rég befogta valaki más. Az is nyilvánvaló, hogy a toronyórát aranylánccal nem a mi kertünkben fogják felállítani buzgó építészek. Az meg egyenesen hiábavaló, hogy mindig az elmúlton, a meg nem valósulton, a soha el nem érhetőn keseregjünk. Vannak azonban hétköznapi csodák, örömcseppecskék, melyeket meglátva, elkapva minden kicsit könnyebb. De ha nem is minden, az aznap biztosan. Mire is gondolok? ...
továbbMert a nőknek igenis szükségük van héroszokra. Már ötévesen is. Szükségünk van hősökre, akik az igazságért harcolnak, akik egyedül vannak, vagy maroknyian, de inuk szakadtáig küzdenek a gaz bitorlókkal a népükért, az elvett nemesi rangjukért és életük szerelméért. És a Kabir Bedi által megszemélyesített Sandokan ilyen volt. Ő volt a szocializmus Szulejmánja. Kihaltak az utcák, ha kezdődött a soron következő epizód, mert nagymamik, anyukák és kislányok egyként tapadtak a képernyőre, hogy Lady ...
továbbNemrég múltak el az ünnepek, a relatíve hosszabb pihenés időszaka, az első munkás hét után mégis úgy vártuk a hétvégét, mint a Messiást. Ám ha jobban belegondolunk, egy nő, anya a hétvégén is folyamatosan pörög, legfeljebb más jellegű és minőségű munkát végez, mint hétköznap. Összeállítottunk egy kis listát arról, hogyan is néz ki egy átlagos édesanya hétvégéje. Mielőtt bárki mártírsággal vádolna bennünket, azért leszögezzük, hogy természetesen nem minden hétvége ilyen „rakkolós”, s nem várju...
továbbGyereket nevelni kemény. Nagyon kemény. Sőt, sokszor a teljes hiábavalóság szele leng körbe, ha megpróbálunk észérvekkel hatni csemeténkre. Amíg kicsi, addig azért, mert nem érti (úgy csinál, mintha nem értené), ha nagyobb, akkor meg azért, mert 8-9 éves felnőttként neki senki ne mondja meg, mit csináljon, ugyebár. A kamaszok hozzán(k)állását már meg sem lehet említeni zokogógörcs nélkül. Ám talán nem teljesen reménytelen a helyzet. Mielőtt a gyerekvállalás előtt álló ivarérett fiatalok steri...
továbbMinden héten összefutunk. Van, hogy többször is. Felszáll a villamosra, raszta frizurája összefogva, ruhája tiszta, rendezett. Ahogy a fekete kutyája is fényes, nett. Mindig köszön, határozott, de nem tolakodó. Fedél nélkült árul. Ajánlja az aktuális lapszámot, tényleg van érzéke a kereskedelemhez. Udvarias, választékos, szolid. Ha nem azt csinálná, amit, ha mondjuk biciklivel látnám, vállán átvetett táskával, egy startup cég bohém vezetőjének képzelném. Vagy romkocsma tulajdonosnak. Jó a szö...
továbbSosem voltam házitündér. A háztartás nekem folyamatos „challenge days”. Állandóan kármentek, próbálom a lehető legkevesebb sérüléssel megteremteni a lehető legnagyobb harmóniát. De nem szégyellem, hogy iszonyatos erőfeszítés. Noha a koszt és a kuplerájt nem bírom, a házimunkának legalább annyira gyűlölöm minden percét. És tátott szájjal, kétségbeesett irigységgel nézem a szüleim lakását, ahol még a „légy is seggen csúszik”, ahogy a régi öregek mondták. Rám semmi nem ragadt édesanyám rendszere...
tovább