Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer

lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!

Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról

csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,

halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!

I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel

vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,

nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca

a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,

és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,

Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

(Tóth Árpád fordítása)