Vernon Duckworth-Barker: Egy felhőhöz

Gyors felhő, csak iramod kellene,

ellengnék innen ahol ő lakik:

álomkeze és gondtalan szeme

nem kötne rabbá engem több napig.

Olvasnom a szerelem titkait

emberarcon, többé nem gyötrene;

érezném, minden gunytól szabadit

az églakók felséges közönye.

És elrepülnék olyan messzeségig

amin szépsége híre nem tör át

tengerek fölött lassan vonva végig

ködeim árnyékának sátorát.

   Nem sajnálsz, felhő? hogy így, mint a sólyom,

   hozzá vagyok kötözve, lábzsinóron?

(Babits Mihály fordítása)