Megfogadtam, hogy idén a böjt negyven napján nem iszom alkoholt. Nem mintha egyébként olyan sokat fogyasztanék, de azért minden társasági eseményen lecsúszik egy-egy pohár bor. Nem lesz könnyű, hiszen bizonyos összejövetelekhez hozzátartozik a koccintás, ráadásul itt Magyarországon nincs kultúrája a „nem ivásnak”, így amikor visszautasítja valaki az alkoholt, a többiek értetlenkedve állnak előtt és próbálják minden erejükkel rábeszélni, hogy na azért egy kicsit mégis.

Az biztos, hogy a következő negyven napban (ami már nem is negyven) lesz két nagyobb buli, amit valószínűleg nehéz lesz átvészelni. Sokáig nem böjtöltem, igazából ezt sem lehet böjtnek nevezni, csupán egy érdekes tapasztalás arról, hogy le tudok-e mondani valamiről, ami a mindennapjaim szerves része és komoly küzdelmet jelent a kiiktatása. Tavaly a light colát iktattam ki a kicsit több, mint egy hónapos időszakra, idén az alkoholt, jövőre talán a hús következik.

Bár nem könnyű tartani magunkat a megvonáshoz, mégis mit profitálhatunk belőle?

Egyrészt erősödhetünk mi is és az akaraterőnk is. Amikor éppen megkívánjuk a „tiltott gyümölcsöt”, felül kell kerekedni a vágyainkon és le kell győznünk saját magunkat, ezáltal pedig megacélozódunk.

Jobban megismerjük magunkat. Amikor evezek, azt szeretem, ha jön egy holtpont, mert akkor tudok igazán fejlődni, ha azt legyőzöm. De csak akkor tudom meg mennyire vagyok erős, amikor az adott szituációban benne vagyok. A böjt idején is csak akkor tudjuk meg igazán, mire vagyunk képesek, amikor meg kell küzdenünk a vágyainkkal.

Megtisztulhatunk. Nemcsak testileg, de lelkileg is. Kicsit kiszakadunk a mindennapokból, rendbe tesszük a dolgainkat és újult erővel vághatunk neki az életnek.