A napokban derült ki, hogy inzulin rezisztenciám van.

Hogy mi az inzulin rezisztencia?

Az inzulin rezisztencia egy olyan állapot, amikor a szervezet ugyan termel inzulint, de ezt nem használja fel megfelelően. Az inzulin az a hasnyálmirigyben található, bétasejtek által termelt hormon, amely segít a szervezetnek energiává alakítani a glükózt. A glükóz egy cukorfajta (szőlőcukor), amely a szervezet legfőbb energiaforrása.

Emésztőrendszerünk az elfogyasztott táplálékot glükózzá bontja le, amely a véráramba kerülve eljut testünk valamennyi sejtjéhez. A vérben lévő glükózt hívjuk vércukornak.

Amikor étkezés után a vércukorszint megemelkedik, a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy segítse a sejteknek befogadni és felhasználni a glükózt.

Inzulin rezisztencia (IR) esetén az izom-, zsír- és májsejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, emiatt ilyenkor több inzulinra van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy segítse a glükózt a sejtekbe juttatni. A hasnyálmirigy megpróbál ezzel lépést tartani és többet is termel belőle, mígnem képtelen lesz a megnövekedett inzulinigényt kielégíteni. A glükóz ekkor felhalmozódik a véráramban, utat nyitva a diabétesz kialakulásának. Sok inzulinra rezisztens személy esetében megfigyelhető, hogy vérükben egyszerre magas a vércukor- és az inzulinszint.

Ezt csak azért írtam le, mert nagyon sok nő IR, és még csak nem is tud róla. A legtöbb esetben a sikertelen gyermekvállalás során derül rá fény, vagy épp a túlsúlyos nőknél derül ki, mert vagy nem indul el a fogyás, vagy pár kiló után stagnálni kezd a testsúly. Régi olvasóink talán emlékeznek rá, hogy ÉGŐ FÓKAZSÍR címmel tavaly életmódnaplót vezettem hosszú hónapokig, melyben hétről hétre dokumentáltam a fogyókúrám eredményeit. Melyek nemigen jöttek. Öt kilót nevetve lefogytam, de aztán soha többé nem mozdult a mérleg nyelve lefelé. Ennek – már akkor – az IR volt az oka, csak még nem tudtam. Most már papírom is van róla.  

Az inzulin rezisztencia a II. cukorbetegség kialakulásának az előszobája, egy pre-diabéteszes állapot, mégsem tartják betegségnek. Egyes orvosok gyógyszeres kezelést javasolnak, mások pedig szimplán kőkemény diétát és rendkívül sok mozgást. A mozgás során a sejtek inzulinfelvevő képessége nő, így nemcsak esztétikailag nyújt támaszt a sport, hanem egészségügyileg is segíti az IR leküzdését.

Igen, de attól függetlenül, hogy ez nem betegség, nem is játék. Gyermektelen, fiatal, de túlsúlyos nőként kénytelen vagyok lemondani az eddigi finom falatokról. Itt már nem arról van szó, hogy büszkén viselhetek-e piros miniruhát csábításhoz, hanem hogy egyáltalán van-e értelme csábítani, sőt, gondolkodhatok-e a későbbiekben családban.

Nehezen viselem, nehezen találok csapásra, és sokszor fáj a fejem az étrendemet illetően. Nem titok, az alapanyagok, melyeket ebben a diétában preferálnak, nem olcsók, és nem túl változatosak. Erről a színtelen skáláról kell színesen válogatnom, de a neten lévő fórumok és a vállalkozó kedvem sokat segít ebben.

Hoztam nektek egy reggeli vagy épp vacsora ötletet, melyet kissé félve próbáltam ki, de egyáltalán nem bántam meg, és mivel nagyon finom, jól jöhet sok sorstársamnak, illetve egészséges életmódot követő hölgytársamnak.

Az alapanyagok beszerzése nem okoz fejtörést, hipermarketekben és bioboltokban egyaránt megtalálhatóak.

Bundáskenyér ízű tojáslepény

Hozzávalók 1 adaghoz:

• 2 közepes méretű tojás
• 1 evőkanál útifűmaghéj
• só, bors, fűszerek ízlés szerint (kurkuma, petrezselyem, oreganó, bazsalikom, szárított paradicsom és még sorolhatnám)

Elkészítés:

A tojásokat felverjük, fűszerezzük, eközben némi zsiradékot (kacsazsírt, olívaolajat, kókuszolajat, kinek mi van otthon) felmelegítünk teflonedényben. Amikor a zsiradék elérte a kívánt hőfokot, a tojásokba keverjük az útifűmaghéjat és a serpenyőbe öntjük a masszát. Mindkét oldalát megpirítjuk, és a kész tojáslepény már tálalható is.

A tojáslepény tölthető is, de magában is fogyasztható, kitűnő, laktató eledel.

Az én lepényembe maradék natúr csirkemell szeletek kerültek. Akinek szabad, megkenheti majonézzel, olvaszthat bele sajtot, sonkát, variációk ezrei állnak a rendelkezésünkre.

Az én „paleo-IR” diétámban kiemelt helyet foglalnak el a zöldségek. Minden étkezésem 70%-át zöldségnek kell kitennie, így keresem a kedvenceket rendületlenül. A nyers és párolt zöldségek mellett rátaláltam a csírákban rejlő lehetőségekre. Természetesen nem minden csírát próbáltam ki, még nagyon az elején járok a kísérletezésnek, de máris van egy kedvencem, ami nem más, mint a szójababcsíra.

Azt kell mondjam, szinte minden étkezéshez illik, eddig még megunhatatlannak gondolom.

Na, itt ami nagy bökkenő, az az ára. Luxuscikknek nevezhető élelmiszer.

Rengeteg csíra közül lehet választani, természetesen nem mindegyiket mérik aranyárban, sőt otthon is csíráztathatunk, amivel még jobban spórolhatunk. A csírák jótékony hatásai nem vitatottak, főleg téli időszakban javallott a fogyasztásuk, friss zöldségek hiányában. Magas a vitamintartalmuk, az aminosav-, enzim- és antioxidáns tartalmuk, valamint az ásványianyag tartalmuk is. Teljes mértékben emészthető élelmiszerek, magas a tápanyagtartalmuk, a szervezetünk számára azonnali energiaforrást biztosítanak.

A csírák fogyasztása jótékony hatással van a szervezetünkre, de nem árt néhány jó tanácsot megfogadni, a csíráztatással vagy csíravásárlással kapcsolatban:

• Ha otthon csíráztatunk, mindenképp csak az arra kifejezetten javasolt magokat csíráztassuk, mert azok vegyszermentesek.
• A vásároljuk a csírákat, figyeljünk, hogy jó minőségű, hűtött, friss terméket válasszuk, figyeljünk a szagára, a tárolására és a hely ellenőrzöttségére is.

Hogy miért?

A csíráztatási körülmények nemcsak a magoknak megfelelőek, hanem bizonyos baktériumoknak is. Ilyen az E. Coli és a szalmonella, mely lázzal, hányással és hasmenéssel járó betegségeket okoz.

Minden esetben legyünk megfontoltak, de semmiképp se hagyjuk ki az egészséges táplálkozásunkból ezeket a nagyszerű élelmiszereket!