Hát ez a nap is eljött. Úgy döntöttem, a karácsony előtti héten, azaz ma lezárom a szerdai jelentkezéseket, mert szerintem nem olyan érdekfeszítő már hétről hétre az én szenvedéstörténetemet olvasni. Ráadásul szeretek „pont elég” lenni egy társaságban, így tudom azt is, mikor célszerű abbahagyni. Hát most.

Ez a tizedik bejegyzésem, szép kerek szám. Két és fél hónapja találkozunk szerdánként. Sok-sok biztatást, közösségi élményt kaptam, VIKI és TAMÁS révén remek edzőket, segítőket, de úgy érzem, most már meg kell állnom a saját lábamon is.

Természetesen folytatom a munkát, és időről időre, azaz havonta egyszer beszámolok nektek is arról, aktuálisan hol tartok, hol vannak a holtpontjaim, a zsírcsomóim és izomkötegeim éppen.

Küzdelmesen nehéz, ám szép és tanulságos két és fél hónap áll mögöttem. Megtapasztaltam és megértettem, hogy felnőtt fejjel rettenetesen nehéz változtatni berögződéseken, szokásokon, életmódon. Az ember az évek alatt kialakít egy rutint, mely mindennap ugyanaz. A reggeli kávé mellé a süti, a sebtében bedobott „szemét” ebéd, az étkezések közti Bake Rolls, a pogi, a gumicukor, a délutáni habos kávé és vacsorára megint valami rendelt vagy „kész”. Mert az étkezésnek – bár örömet ad – mégsem adjuk meg a módját. Hisz a gyorskaja is finom, eteti magát, a pékségben csak a zacskóból kell kivenni a szénhidrátot, nem kell munka után időt és energiát ölni a főzésbe, abba, hogy másnapra is legyen.

Nekem ezekkel a kényelmi szempontokkal kellett szakítanom. Nagyon nehéz volt, és nehéz a mai napig. Fél ötig dolgozom, aztán bevásárlás, edzés. Van, hogy fél 9, mire hazaérek. Emellett hétvégente tanfolyamra járok, írok, szóval: igazán komoly erőfeszítés volt gyökerestül felforgatnom a mindennapjaimat, és a teendőim pontos elvégzése mellett magamra is időt szakítani. Még mindig folyamatos küzdés, de napról napra jobban haladok és hatékonyabb vagyok.

Ami a konklúzója ennek a változtatásnak: ne hízzatok meg! A gyerekeket egészen kicsi koruktól a tudatos önbecsülésre, a testük és lelkük tiszteletére, az önszeretet fontosságára kell nevelni. Hogy ne érjék be vacakkal, értéktelennel az étkezésben sem, s az élet egyéb területein sem.

Én erre felnőtt fejjel jöttem rá, kegyetlenül nehéz úton járok. Ha lesz gyermekem, biztosan a tudatosságot helyezem a nevelésem középpontjába. Ha nem ismeri meg a gyorséttermi kaját kétévesen, nem is fog rá vágyni. Ha nem cukros üdítő lesz otthon, hanem ásványvíz és természetes levek, akkor azokat fogja megszeretni és megszokni. Mert a legfontosabb: ha magunkat szeretjük, tiszteljük, akkor azt kapjuk vissza a világtól is. Ha alávetjük magunkat bárkinek, tiszteletlenül és hanyagul bánunk a saját testünkkel és lelkünkkel, a világ is elfordul tőlünk. Ez olyan ezoizésen hangzik, de mégiscsak ez a lényeg.

 Köszönöm mindenkinek, aki eddig is velem tartott, és hálás vagyok mindenkinek, aki a támogatását kommentek vagy levél formájában is kifejezte. Ne feledjétek, továbbra is várom a történeteket a ti átalakulásotokról a szabo.judit@igenelet.hu címre.

December 31-én pedig a FELHÍVÁSOMAT megosztók között TAMÁS-bérletet vagy Decathlon-utalványt sorsolunk ki.

Áldott, szeretetteli ünnepeket és önbecsülésben gazdag újévet kívánok mindenkinek!

Szeretettel: Jucus