Sehol a nagyvilágban nincs olyan kenyér, mint amit a szülőföldünkön, Magyarországon ehetünk. Több ez, mint étel: testi, lelki és szellemi táplálék. tovább

Igen, vannak, akik egyelőre még kint maradtak. Ennek ellenére az én környezetemben nagyon kevés olyan ember van, aki véglegesnek tekintené kint tartózkodását. Egyelőre még várnak, mindenki valami másra és másra. Van, aki egy jobb és igazabb politikai környezetről álmodik, van, aki még mindig pénzt gyűjt, van, aki már a kinti nyugdíjra gyúr, és persze van sajnos olyan is, aki, bár azt mondja, jövőre hazajön, de már ezt mondja öt éve, és valószínűleg soha nem fog már hazatérni. Pedig hiszem, ho... tovább

Rédli András világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőnek gyakorlatilag már csak az olimpiai arany hiányzik az éremgyűjteményéből. Az olimpiai felkészülésről, hosszútávú céljairól, a kedvenc könyveiről és sok minden másról kérdeztük a riói olimpia előtt. Hamarosan együtt drukkolhatunk neki!   tovább

A két világháború közötti időszakban nagyszabású kampány hirdette a pályaudvari várókban, az utcai hirdetőoszlopokon, a különböző rendelőintézetekben a magyar állampolgárok számára, hogy nyár van, itt a gyümölcsszezon, tessék sok-sok gyümölcsöt enni. Azt gondolom, ma sem lenne ördögtől való, ha a népegészségügy végezné a saját feladatát és emlékeztetné az embereket arra, hogy a gyümölcs nélkül egészségtelenebb az étrendünk.  tovább

A XXXI. nyári olimpiai játékok alatt újra hasonló élményeket élhetünk át, mint a nemrégen még dübörgő Európa-bajnokságon. De az érmeknek, a magyar sportnak és sportolók sikerének, illetve Magyarország szereplésének szóló szurkolás és öröm mellett bennem van egy kis érzelmi kettőség. Tényleg jó ez a riói helyszín? tovább

Frank Pittman, néhai amerikai pszichiáter az amúgy is kellemetlen hűtlenségnek négy okát különböztette meg. Senki nem kerülheti el a végzetét, de emelt fővel azért viselhetjük a megpróbáltatásokat! Hát, hajrá!   tovább

Bár szeretem a történelmet és vannak róla sejtéseim, hogy milyen volt a középkor, no persze meg azt is tanultam, hogy véget ért, mindamellett én mégis egy picit most visszatérni látom. Visszatérni látom azokban a buta és fanatikus szemekben, amelyek belenéznek a kamerába és pillanatok alatt átvágják az ártatlan gyermekek torkát. Azoknak a szemeiben látom a középkor évszázadaiba visszahúzó sötétségét, akik ártatlan nőket tartanak fogva, erőszakolnak és gyilkolnak meg. Azoknak a szemeiben, akik... tovább

Felnövekvőben van az a generáció, melynek már újszülött képei is szerepeltek a Facebook-on, fejlődésük minden pillanatáról értesülhettünk. Még ezzel sem lenne baj. Azt azonban egyenesen meggondolatlanságnak tartom, amikor például kádas, fürdőzős, részben vagy egészben mezítelen képeket tesznek ki a „felelős” szülők a már cseppet sem pici gyerekekről. Az örökké mosolygó, jókedvű, sportolni, táncolni, énekelni is szerető tökéletes gyerekek képe és látványa akár unalmas is lehetne, ha nem lennén... tovább

A kifutó modellek iránti gyűlölet és féltékenység, illetve e nők démonizálásának semmi köze a modellekhez, csak azt mutatják, hogy néhány ember bizonytalan és nem érzi magát biztonságban. Mert a férfiak – néhány kivételtől eltekintve – nem a 180 centis, 50 kilós nők miatt dobbantanak otthonról. Mint ahogy nem attól lesz valaki anorexiás, hogy lát egy nőt a tévében, aki az. Csak épp könnyebb egy „nem létező” emberre fogni, hogy félünk attól, hogy a párunk el fog hagyni, mint ahogy könnyebb a g... tovább

Oly nagyon pörög a világ, hogy sokszor érezzük a szükségét egy saját időgépnek. Na nem (csak) a régmúltba vágyunk vissza, hanem a jelenben is jó lenne egyszerre legalább három helyen lenni. Vagy három dolgot végezni egyszerre. Mert ha nem tesszük, azt érezzük, valami fontos szalad el mellettünk az életben, mely élményt már soha nem tudjuk pótolni. Ez a kényszeresség, állandó hiányérzet betegséggé hatalmasodott. Neve is van. Kimaradástól való félelem. tovább