Párkapcsolatban élni nem könnyű. Állandó közeledés, távolodás. Néha imádjuk egymást, néha pedig alig bírjuk elviselni a másikat. Előfordul, hogy veszekedni kezdünk, és már nem is tudjuk abbahagyni a folyamatos harcot. Elmegyünk egymás mellett, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Nem értjük, miért, néha az okokra nem jövünk rá.   tovább

Ami egy hónapja volt, az már a régmúlt, elképesztő mennyiségű információ hullahegyei közül mi melyiken is tanyáztunk? Kit is ismersz, vagy kiket is ismerünk, vagy melyik közös ismerősünkön keresztül vagyunk ismerősei a régi és az új ismerőseinknek? Egy eszelősen kitágult világ melyik kicsi szegletében sodort egymás mellé minket a sors egyszer valamikor, réges-régen? tovább

Hétfő este tizenegy óra volt, amikor nyugdíjas szüleimnél csörgött a telefon. Mivel édesanyámat minden este fel szoktam hívni, azt hitte, hogy megint velem beszélhet. De nem. Egy komoly férfihang nevén szólította, majd azt mondta, hogy a lánya – azaz én – közúti autóbalesetet okozott, amelyben súlyosan megsérült, ám lejárt a biztosítása. Életveszélyes állapota miatt a mentők ellátják, de a kezelés után a tököli börtönkórházba fogják szállítani. A férfi ezek után közölte, hogy kapcsolja a rend... tovább

Képtelen méretű és mértékű gyűlölködés, ellenségeskedés, árokásás, rombolás, felelősök keresése, másra mutogatás, meg- és elkeseredett emberek milliói. Rossz ez így. Nincsen rendjén az, hogy nem lehet megbeszélni, megvitatni, közösen gondolkodni, meghallgatni, megpróbálni megérteni a másikat, egy kicsi, csak egészen kicsi lehetőséget teremteni a tisztelettel teljes érdemi kommunikációra. tovább

Meghallok egy dallamot, ami kedves nekem és azonnal feltörnek az emlékek. Minden, ami ahhoz a dalhoz kötődik. Peregnek előttem a képek és mosolygok. Aztán arra gondolok, hogy bár a floppy után jött a CD, a DVD, a pendrive és az SSD, a legjobb memóriatároló mégis maga a zene. Semmi nem tudja olyan tűpontosan visszaadni, hogy hogyan éreztem magam életem meghatározó pillanataiban, mint az ezekhez a pillanatokhoz kapcsolódó dallamok. tovább

Életképek a mai iskolai életből. Tanulságos.  tovább

Valahogy megkíméltek és elkerültek a béndzsó csajozós dumák, így nem kellett kínosan arrébb táncolnom, ha egy „jópofa” fickó valami satnya szöveggel próbálta csapni nekem a szelet. Nem kellett elszenvednem a „leesett a vércukrom, de te annyira édes vagy, hogy megmenthetnél”; vagy a „nem fájt, amikor leestél az égből?” szintű vérkínos beszólásokat, melyeket Magyarország összes szórakozóhelyén 10 percenként elsütött valaki a 90-es évek elején. tovább

Az igényesen kialakított rendezvényhelyszín teraszát virágzó gesztenyefák árnyékolták. A séf bejárta a világot, megfordult több Michelin-csillagos étteremben, mielőtt a cég dolgozóinak főzött a legjobb minőségű alapanyagokból. A tortát az ország egyik legelismertebb cukrásza sütötte. Korlátlan étel- és italfogyasztást biztosított a munkáltató az egész rendezvény során. Prémium minőségű borok, kézműves sörök, pálinkák közt lehetett válogatni. A vacsora utáni videószínház program csak és kizáró... tovább

Vérfarkas lehettem előző életemben, mert a telihold extra adag nyomiérzést és feszkót pakol rám. De! Nagyon sok a számomra kedves ember, és szerencsére közülük sokan nem is rejtik véka alá az érzéseiket. Az elmúlt időszakból hoztam öt mondatot, amit valószínűleg sohasem fogok már elfeledni. Ez csak öt mondat, de végtelenített a lista. tovább

mi van akkor, ha ezek az álmok, vágyak nem egy-egy célhoz, elérni kívánt eredményhez kötődnek, hanem valaki máshoz? A másikhoz, akiről éjszaka, titkon magunknak azért bevalljuk azt, amit neki nem mondanánk el soha. Még talán annyit sem, hogy milyen hihetetlenül fontos számunkra. Néha hozzá menekülünk, vagy inkább már csak az egykori találkozások, az együtt töltött rövid idő emlékeihez, de eközben a híváslistánkban egyre hátrébb kerül a neve, emlékeinkben az illata, a nevetése. Reggel pedig ké... tovább