Félreértés ne essék, nem irigylem senkitől a boldogságát, de szinte minden esküvőn, amelyeken mostanában részt vettem, azt éreztem, hogy nem vágyom erre ilyen formában. Kezdve attól, ahol a menyasszony gyönyörűen ki volt rittyentve, de alig tudott lejönni a magassarkúban az abroncsos ruhában az emeletről, befejezve azzal az esküvővel, ahol legutóbb jártunk. Ilyen lehangoló, és sajnos, le kell írnom, hangulattalan szertartást nem láttam még. tovább

Legtöbbször azt halljuk, hogy az apák mennyire el vannak nyomva, az anyák mennyire kiszorítják őket a gyereknevelésből. Mi nem így gondoljuk. Ugyanis addig, amíg az apák nem kapcsolnak és nem tesznek a gyerekükért, nincs szemléletváltozásra lehetőség. Nemcsak jogaink, de kötelességeink is vannak. tovább

Néha rosszul választunk és egy olyan ember mellett kötünk ki, aki megmérgezi az életünket, ahelyett, hogy megédesítené a mindennapjainkat. Amikor a kapcsolatban az öröm keveredik a fájdalommal, az bizony annak a jele, hogy egy szociopatával vagy együtt. Egy ideig szép és jó minden, azonban ezt egyszer csak felváltja a pokol, és persze mindenért te vagy a hibás. Ismerős a helyzet?   tovább

Szia! Én a talpad, lábfejed szeretném masszírozni, puszilgatni esetleg nyalogatni! Érdekelne ilyen téged? Akár fizetnék is érte! Semmi mást nem akarok! Lábimádó vagyok emiatt szeretnék ilyet!” Édes Istenkém, ez komoly? Velem van a baj, ha én az ilyet egy undorító, beteges véglénynek tartom? tovább

Sokat gondolkodom a kötelék kérdésén. Az én anyaságomon, az ő gyerekségén. Közös életünk kezdetén. A majdnem koraszülött, két és fél kilós, fekete hajú, cseresznyepiros ajkú csodán. Aki már az élete elején megküzdött a világgal, és legyőzte. Aki ma ennek a legyőzött világnak a sorsát cipeli vékony kis vállain. A MINDENEM. A legeslegfontosabb minden közül. A kontroll, a mérték, az érték, a tükör, a tiszta lap, a tiszta szív, a szeretet. A bizonyság, hogy van még jó az életben. Semmi sem számít... tovább

Korábban azt hittem, hogy szégyellnivaló, hogy én szeretem, ha “fényeznek”. Milyen dolog már ez, nem? Miért lennék én jobb, mint mások, miért kellene engem dicsérni? A társadalom által diktált gondolatokkal teltem meg én is, és olyan dolog miatt volt lelkifurdalásom, ami miatt nem is kellett volna. Mert hiszen miért baj az, ha valaki vágyik az elismerésre? Igazából ez egy tök normális dolog, nem? tovább

A '80-as és '90 években születettek közül nincs olyan lélegző személy, aki ne ordította volna legalább egyszer torkaszakadtából valamelyik Bonanza Banzai-számot. tovább

Egy ember, aki a semmiből jött, majd oda is tűnt el, a két ismeretlen történés között pedig kiforgatta a világot a négy sarkából. tovább

Tegnapelőtt egy barátunk megtért a Teremtőhöz. Szilveszterkor még együtt túráztunk. Akkor már tudtuk, hogy baj van, de annyira bíztunk benne, hogy ez leküzdhető! Abban, hogy bármi leküzdhető! Csak akarni kell… És bízni… Ő is azok közé tartozott, akiknek rövid földi létet szánt az Úr, de annál tartalmasabbat és értékesebbet. Olyan sokat kaptam, kaptunk tőle. Tartást, éleslátást, tűpontos megfogalmazásokat, humort, szerető kedvességet. Fájó a hiánya. Pedig még fel sem fogtuk igazán. Hálás vagyo... tovább

Folytatódik a sorozatunk. Mára hoztam még három férfitípusból egyet-egyet. Hódítsunk hát okosan!   tovább