Tél van. Odakint sötétség és dermesztő hideg. Az utcai lámpák fényénél néha egy-egy kutyát sétáltató embert látni nyakig gombolt kabátban, sálban, sapkában. Mint egy rossz álmon, szeretnének túl lenni ezen a kötelező esti „dologvégeztető” kitérőn - gondolom én magamban régi, közel húsz évig tartó kutyás életemet felidézve. Idebent meg minden olyan békés és nyugodt, én a hároméves kislányommal már órák óta kutyásat játszom a meleg nappali nagy, puha szőnyegén. Aztán gondolunk egyet és úgy dönt... tovább

Meleg van a kórteremben. Annyira, ami máskor már zavarna, de most nem. Azon kapom magam, hogy bár itt ülök és olvasok, a gondolataim nagyszüleim házának konyhájában járnak. Ott volt ilyen jó meleg telente. És ott olvastam mindig Schäffer Erzsébetet. A könyvet már csak fogom, és képzeletben megjelenik előttem a konyha. A kályha, amiben ropog a tűz. Mindent úgy látok, mintha ott lennék. Ott és akkor. Nemcsak a sezlonyt és a lócát, de még a konyharuhát is látom, ahogy kiterítette mamám száradni.... tovább

Születik egy különleges gyerekünk. Akár lelkileg, akár fizikailag „fekete farokkal”. Mit teszünk? Amíg otthon vagyunk vele, s tőlünk függ a fejlődése, igyekszünk minden nap kicsit „halványítani azt a fekete farkat”, hogy a lehető legjobban hasonlítson az uniformizált vörösre. Mert sok kis egyenmókust vár el a társadalom. Mire a gyerek közösségbe kerül, már igyekszünk legalább vele elhitetni, hogy az ő farka bizony vörös, s hiába látja ő feketének és szépnek a tükörben, higgye csak el, hogy ug... tovább

A fentiekért persze nem a srácokat okolom. Csak és kizárólag saját magamat. Bár Gábort így „kaptam” az anyukájától – aki három férfivel élt együtt, s mindent megcsinált helyettük -, s mire észbe kaptam volna, már ez a rendszer állt fel nálunk is. Benedeket pedig úgy elrontottam, hogy csak na! Az én édesdrágatündérkicsikémnek semmit nem kellett csinálnia, amíg pici volt, mert anya mindig ott termett, ha szükség volt rá. Aztán csak nőtt, nőtt, érett, 11 lett, s anya már hiába nem szeretne ugran... tovább

Lehet, hogy csak én vagyok manapság jobban kiélezve az ilyesfajta különbségtételre (lásd pl. ITT), de szerintem jogos elvárás a nők részéről, hogy egyenrangúnak fogadjon el bennünket a társadalom minden helyzetben. Természetesen nem arról van szó, hogy elvitatnánk vagy kicsinyítenénk a férjünk sikereit, vagy esetleg érdemtelenül szeretnénk bármilyen dicsfényben is fürdeni. Távol álljon tőlem, ezt a legőszintébben mondom. De az önérzetemet például nagyon-nagyon bántja, ha engem Vonánénak – mos... tovább

Azon gondolkodtam a minap, hogy vajon hányan élik úgy a mindennapjaikat, hogy magányosak, pedig nincsenek egyedül? Én jelenleg ugyan egyedül vagyok, de nem vagyok magányos, viszont voltam már olyan helyzetben, amikor úgy éreztem magányosnak magam, hogy közben nem voltam egyedül. És akkor jöttem rá arra, micsoda különbség van a kettő között. Magányosnak lenni iszonyatos, gyilkos, fájdalmas érzés, míg egyedül lenni izgalmas, élményekkel teli időszak lehet, amikor van időm magamra, fejlődni, kip... tovább

Hosszútávon pedig a mondatok valóban képesek gyilkolni. Szorongóvá, alkoholistává, beteggé tesz az állandó negatív légkör, a szitkozódás és a degradálás. Ezek a párkapcsolatok halálra vannak már ítélve, idő kérdése csak, mikor robban a bomba. A napi tiszteletlenség és ordítozás már a szeretet hiányából ered, csak némi vagyon, gyermek és a kifogások hada tartja össze a házaspárt. tovább

Végül úgy döntöttünk, marad a gyerek az iskolában, és megtanítjuk őt közösen arra, hogyan kezelje azokat a helyzeteket, amelyekkel ilyen fiatalon még nem kellene szembesülnie, de a jelen társadalmi helyzetben semmi garancia nincs arra, hogy más iskolákban ezek ne fordulnának elő. Előfordulnak. Mert már tömeges, már társadalmi jelenség: így vagy úgy, ilyen-olyan tünetek formájában begyűrűzik a felnőttek beteg világa a gyerekekhez, és az iskola általában nem tud mit kezdeni vele. Pedig meg kell... tovább

Egy amerikai kutatás szerint a csókolózás pontosan ugyanazt az élményt nyújtja, mint a kokain használata. Elterjedt szokás, azonban nem minden kultúrában jelenik meg, az eszkimóknál és a maoriaknál például az orrukat dörgölik össze. A csók stresszcsökkentő hatással is rendelkezik. Egy kontroll vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a csókolózás gyakoriságának növelése a házas és együtt élő pároknál egyaránt érezhető stresszcsökkenést, az együttélési elégedettség növekedését, sőt koleszterinszi... tovább

Ahogy már meséltem, amikor a húszasok táborát erősítettem, azt hittem, majd egyszer csak megtalálom az igazit, elvesz feleségül és onnantól kezdve azt mondhatom, révbe értem, megtaláltam a tökéletes boldogságot, és a rózsaszín felhők habjaiban ugrálgatok életem végéig. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, ha egy kapcsolatomban voltak problémák, veszekedések, ha nem alakult minden, minden nap tökéletesen. tovább