Néhány éve, amikor először láttam egy gyereket pórázon, konkrétan hangosan felröhögtem. Kantáros kis póráz volt, emlékszem, nagyon viccesnek találtam. Azóta azért árnyaltabb lett róla a véleményem egy kicsit, annak ellenére, vagy éppen azzal együtt, hogy nekem nincs gyermekem. Viszont elmondhatom, hogy felneveltem a négy húgomat, akik közül ketten már édesanyák, illetve korábban dolgoztam gyermekfelügyelőként, így sok olyan dolgot láttam, tapasztaltam, amivel az édesanyák naponta megharcolnak.
tovább