Néha azt gondolom, ha csak úgy tudom megélni a boldogságot, hogy hazudnom kell a világnak, mert a világ rendet akar látni, önigazolni, akkor megteszem. Fütyülök a világra, akivel nem lehetek őszinte. Magamnak soha nem hazudnék. Olyankor sem, ha érzékelem, azért nem tudok a felismeréseimnek megfelelően cselekedni, bizonyos lépéseket megtenni, mert a félelmeim tartanak fogva. Látni akarok. A félelmeimet is.  tovább

Manapság még léteznek nők, akik elhiszik, hogy a párjuk nem flörtöl másokkal. Minden tiszteletem az övék, tényleg, de van az álomvilágnak egy olyan szintje, amelyből már illik felébredni.  tovább

Ha valakit nagyon szeretünk, vagy azt hisszük, hogy nagyon szeretjük, bizony komoly gondot okozhat, hogy beismerjük, lehet, hogy mégsem ő a megfelelő partner számunkra. Élünk egy látszólag fenntartható életet, de nem vesszük, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy valójában nem vagyunk boldogok. tovább

Vannak nevek, amelyekhez csak pozitív érzések, emlékek kapcsolódnak. Vannak női nevek, amelyek a bibliai teremtéstörténet ismerete óta hordoznak valami olyan többlettartalmat, ami nehezen meghatározható. Talán a hétköznapi dolgok átélésének emelkedettségét jelenti ez a tartalom, talán valamilyen női tartást és a belső harmónia szépséges egységét. Az én Éva barátnőm ilyen volt. Körülölelték a szép dolgok, és minden életszakaszában képes volt megragadni a jót és az értékekben gazdag élményeket. tovább

Ki számított úrinőnek a századfordulón? Az, aki adott az erkölcsi feddhetetlenségre, vagy aki makulátlan háztartást vezetett? Az, aki mindent megtett a gyermekei és családja testi és szellemi épüléséért, vagy egyszerűen csak az, aki részt vett a korabeli szalonok kulturális forgatagában? Elég volt elmenni egy elegáns üdülőhelyre a családdal ahhoz, hogy komoly, fizetőképes középosztálybelinek tartsanak, vagy a család renoméjának megtartása érdekében mindenki némán bujdokolt a lefüggönyözött, b... tovább

Ha ma ellátogatunk a felújított sennyei kastélyba - amelyről az IgenÉleten már korábban jelent meg írás ITT - akkor az építészet és a természet lenyűgöző és magával ragadó harmóniájában lesz részünk. Talán nem véletlen, hogy a lírai érzékenységű fiatalember, Békássy Ferenc gyermekkorát ilyen mesebeli környezetben tölthette el. tovább

A családunkban szokás, hogy megkereszteljük a gyermekeket. Családi anekdota, hogy az unokahúgom keresztelőjén 2,5 éves voltam, cuki, fürtös, szép arcú és nagyon cserfes kislány. A templomba belépve egy nagy képet láttunk Jézusról. A kép láttán kellően hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, lelkendezve mondogattam, hogy “ott a Sandokan!”, a korszellemnek megfelelően. Végül is, hasonlít!  tovább

Mi az oka, hogy ennyi szingli nő van manapság? Maga a szó nem annyira új keletű, mint hinnénk: Örkény István már 1969-ben használta, Az óbudai ikrek című egypercesében, bár nem egyedülálló nőkre. Beszéltem néhány csinos, igényes szinglivel és összegyűjtöttem néhány olyan okot, amiért ezek a nők egyedül vannak. tovább

Rég letettem a lelkiismeret-furdalást, ami elő-előtört bennem, ha a helyi értékükön kezeltem az elvégzendő feladatokat. Ma már nyugodtan eszem ebédidőben, sétálok egyet a napon, főzök egy teát, becsukom a laptopot és felállok a munkaidőm lejárta után. Ilyenkor ugyanis úgy néznek rám, mint egy anyagyilkosra. Mert ők mennyit dolgoznak! Milyen korán benn vannak minden nap! Lehet. Én viszont otthon reggelizem. Nem az irodában. És az autóban sminkelek piros lámpánál, amíg a járművet le nem teszem ... tovább

Lilla fél elveszíteni, elengedni azt a csomagot, ami a házasságba, családba vetett hite. Identitást merít abból, hogy anya és feleség. A „mi”-ből. Abból, hogy aki mellette van, azt szereti és vonzódik hozzá. S hogy nem kell úgy tekintenie a választására, mint előre megfontolt kompromisszumra. Ha feladná, elengedné, akkor a hitet adná fel, hogy létezik igaz szerelem a sérülésekkel együtt, azok mellett vagy ellenére, és hogy megvívható a boldogság házasságon belül is. tovább