Mégis, nagyon sok szégyen, bűntudat, trauma, fájdalom, keserűség és titok kapcsolódik a pénzhez. Sokszor közvetlen családtagok sem beszélnek róla nyíltan, őszintén. A párkapcsolatok legfőbb megrontója, barátságok tönkretevője, családok szétzilálója lett a pénz. Egy-egy haláleset kapcsán is azt látom, hogy nem a gyász kerül előtérbe, hanem a hagyatékon történő acsarkodás, marakodás. Mekkora biznisz lett a halál, hát nem…?  tovább

Majdnem minden ember úgy gondolja, hogy mi, nők, általában a jóképű férfiakat favorizáljuk. Nem vitatom, hogy az esetek nagy többségében ez így van, én viszont kimondottan szeretem a csúnya férfiakat. Lehet, hogy ezzel kilógok a sorból, de engem a legkevésbé sem zavar a dolog. Nem azért van ez így, mert nem tartom magam érdemesnek egy jóképű férfi szerelmére. Voltak jóképű, izmos, gyönyörű férfiak az életemben. De a szívemnek igazán fontosak mind csúnyácska férfiak voltak. Ma sem döntenék más... tovább

És aztán vannak azok, akik egyáltalán nem tudnak pozicionálni. Sem engem, sem magukat. Ott látható az adatlapomon, hogy kommunikációval foglalkozom, az újságírás az életem, a hobbim, a mindenem. Erre fel ilyen kommentek jönnek, mint például: “higy, reméj, szeres!”, vagy éppen: “kedvenc filmem - badpenszer”, továbbá: “zenei stílusom - rok, arembi”. Nem érzi, nem érti, hogy a színvonal, az nem egyezik. Kedvencem, akinek már a bemutatkozásából ordít, hogy barátnője van. Sok esetben a képei közöt... tovább

Nem túl régen részt vettem egy rendezvényen, ahol a férjem nevével, „-né”-ként mutatkoztam be a résztvevőknek. (Egyébként az vagyok.) Amikor a magas pozíciójú állami tisztségviselő úrhoz értem a bemutatkozásban, teljesen elalélt attól, hogy végre egy nő, aki nem szégyelli a férjét! Szó szerint! Én igen meglepődtem a szemléleten, miért gondolja valaki, hogy aki férjnél van, és nem -né, vagy nem így mutatkozik be, az szégyellné a férjét. Hosszú gondolatsor kavargott a fejemben, hogyan gondolkoz... tovább

A fiam tette fel a kérdést a minap, amikor épp lefekvéshez készülődött. A férjem is jelen volt. Épp felfüggesztettük az egymás közti vitánkat, hogy a gyerek alvása ne tolódjon későbbre. A férjemet látszólag nem érte el a kérdés. Látszólag. Engem nyíltan letaglózott az, ahogyan a gyerekem lelke rámutatott a lényegre. tovább

Amikor a fiam 23 hónapos lett, elfáradtam. Imádtam otthon lenni a fiammal, életem egyik legszebb időszaka volt, ha nem „a” legszebb. Naponta kétszer játszótérre mentünk, sok gyerek és szülő közé, hegyre föl, hegyről le. Már amikor nem az építkezésre. A fiam mindenhova jött velem. A beszerzéseket próbáltam célirányosan intézni: mindent felderítettem előre az interneten, és csak biztosra mentem. Azaz, mentünk. Időnként pedig szakvizsgákra tanultam. Az építkezés vége nagyon durván hajtósra siker... tovább

Állítólag tanulmányok is foglalkoztak a jelenséggel, mely szerint a 20-as évei végére minden tizedik ember kapcsolatba kerül nárcisztikus személlyel; olyasvalakivel, aki önnön fontosságát másoké fölé helyezi, folyamatos figyelmet igényel, ugyanakkor empátiája meglehetősen alacsony a többiek felé. Kis túlzással azt mondhatjuk, a nárcisztikus személy mások félelméből él, mások energiacsápjaira csatlakozik, folyamatosan lenyom másokat a saját boldogulása érdekében. Képtelen belátni, hogy az igaz... tovább

Szuper kis játékra bukkantam két „rohadtul nincs kedvem dolgozni” és „hogyan csesszem el az időm emiatt” gondolat között. Ha lenne 16 000 Ft-om, akkor megvehetném magamnak A TÖKÉLETES FÉRFIT. De nincs 16 000 Ft-om, csak 5000, így ez épp elég az átlagosra, akik egyébként, jobb híján, az utcán is fellelhetők. Sokat nem kellett gondolkoznom a kategóriákon, mert meggyőződésem, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem lőhetek nagyon mellé, hisz egy férfi ezekkel még akkor is tud kompenzálni, ha mini ru... tovább

A szerelmek mindig tavasszal meg nyáron esnek meg. Ilyenkor bizsereg a bőr és bizsereg a szív is. Lengébb a ruha, lazábbak az agytekervények, könnyebben beleakadnak egy szépen mosolygó szájba, ígéreteket kacsintó szempárba. Ősszel valahogy nincs lángolás. Vagy csak elvétve, de az a néhány kóbor összeakadás a szabályt erősítő kivételek padján tartalékos. Nekem mégis úgy adatott, hogy szép őszi találkozásaim voltak. Szerelmek, barátok, maradandót adó, nagy egymásra találások. tovább

Bevallom, augusztus közepén én is a centit vágtam, hogy lássam, mennyit kell még aludni az iskolakezdésig. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, még egy „Anya, figyelj!”-t nem bírok ki ép ésszel. Az „élményhajszoló” gyermekem (a kifejezés egy kedves barátunktól származik, de annyira találó, hogy beépítettük a Vona-szótárba is) ugyanis minden reggel úgy nyitotta ki a szemét: - Anya, figyelj! Mi lesz ma a program? Amikor már mindent és annak az ellenkezőjét is kimerítettük, legszívesebben azt ... tovább