Nem tudom elfogadni, hogy állatok módjára kommunikálunk, hogy ösztönlények szintjén élünk, mert kell a kocsi, a lakás, a nyaralás, a javak, a villantás, hogy megmutassuk, nekünk ez is van, mi ezt is elértük, ezt is megcsináltuk. Akár erő felett, akár a józan ész ellenére is. De a fene nagy kényelemben meg törtetésben, a számtalan lehetőség közepette mégis úgy viselkedünk, mintha nem is okoseszközök, hanem pattintott kőszerszámok lennének a kezünkben.
tovább