Van egy sütemény, pontosabban sósság, aminek nem tudok ellenállni. Soha, sehol. Tudom, hogy nem szabad, tudom, hogy nem egészséges, s nem is tesz nekem jót, de ha pogácsát látok, végem van. Úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokival: teljesen mindegy, hogy sós, hogy töpörtyűs, káposztás, tökmagos, sajtos, hajtogatott, pihentetett, gyorsan kész, apró, nagy, kerek vagy nem kerek... Jöhet minden formában és minden mennyiségben. A családomban az egyik nagy klasszikus a túrós pogácsa, mely legu...
tovább