Az utcán szembejövő kisgyerekre, a boltban a fáradt pénztárosra, a villamoson az öreg nénire, a nekünk köszönő emberekre nehéz mosolyogni? tovább

Sokszor vitatott téma következik, amiről talán mindenkinek meg van a saját kis véleménye. Amennyiben azonban kellően nyitottak vagyunk és befogadóak a világ csodáira, még teljesen racionális életfelfogással is kijelenthetjük: mindennek oka van. tovább

Mindannyian küzdünk azzal – hol erősebben, hol kevésbé -, hogy kevesek vagyunk, nem megfelelő a tudásunk, felkészültségünk. Gyenge az önbizalmunk, másokhoz méricskéljük magunkat. Sokszor hagyjuk a jókedvünket „agyoncsapni” mások véleménye által. A lifehack.org összegyűjtött néhány jó tanácsot, hogyan erősítsük, vértezzük fel magunkat saját magunk ellen, hisz a negatív gondolatok, az önostorozás komolyan befolyásolhat bennünket fontos döntések előtt is. tovább

Létezik egy kivétel: az eltűnt rokonokat kereső tévéműsorok. Nagyon könnyű kiszúrni, ha az eltűnt rokont a bejelentő valójában maga gyilkolta meg. Az álkereső valószínűleg rázza a fejét, félrenéz, bakizik beszéd közben. Egy igazi kereső inkább arról beszél, reméli, rokona épségben visszatér, s szavaival nem is utal erőszakra. Például inkább így mondja: "elvették tőlünk", nem pedig: "megölték". tovább

A csíksomlyói búcsúra több ismerősöm is biciklivel, lóval, gyalog vagy stoppolva indult el. Engem is foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen szakrális útra induljak, gyalog vagy kerékpárral. Igaz, az El Camino már nagyon elcsépelt, véleményem szerint rengetegen sokkal inkább teljesítik divatból, mint a lelki feltöltődés miatt. Dr. Szabó Csaba pszichológus elemzése sok új és érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a zarándokutak mentális vonatkozásairól. tovább

Kiemelkedően fejlett kritikai érzékkel rendelkeznek, minden apró hibát észrevesznek, még saját magukon is. Éppen ezért azonban örök elégedetlenek lehetnek, mindig kicsivel jobbra, többre, megfoghatóbbra vágynak a jelenlegi állapotnál. Azonban ez viszi őket előre. Jóindulatúak, habár sokszor előre látják a problémákat, másokban a szálkát, mégsem döngölnek senkit földbe, alapvetően békések. Inkább bezárkóznak, és teljesen közömbösen tudnak viselkedni ilyenkor. tovább

Azt javasolja, írjunk levelet a következő évünkről, úgy, mintha már eltelt volna. Az évnek szinte vége, de tegyünk úgy, mintha a következő év vége lenne, és ez egy abszolút csodálatos évünk volt. Vizsgáljuk meg, mi az a három-öt dolog, melyek ezt az évet csodálatossá tették. tovább

Emlékszem, ha én rosszat csináltam gyerekkoromban, vagy csak meggondolatlanul viselkedtem, engem bizony minősítettek. És így nem volt módom megtanulni, hogy az, amit az ember tesz és az, ami az ember maga, az azért nem pontosan ugyanaz. És azt könnyebb elhinni, hogy tudunk másképp viselkedni, mint azt, hogy teljesen meg tudunk változni. tovább

Valamilyen őrült boldogsághajhászatot akar ránk erőltetni a világ. Valami hamisat. Mostanában rengetegszer találkozom azzal a közvetlen környezetemben, hogy valakinek valamilyen problémával kell szembenéznie, de azt mondja „teszek rá, nem érdekel”. tovább

Harminc hosszú éven át rettegtem. Még felnőttként is sírva menekültem, ha megszólalt a rádióban az Omegától a Fekete Pillangó (“Szállj, csak szállj továááább!”). Képes voltam bevásárlást félbehagyni úgy, hogy a cuccokkal teli kosarat a bolt közepén hagytam. Taxiban utazva hisztérikus hangon kértem a sofőrt, hogy ezt azonnal tekerje el. Szerintem ez volt az a dal, amit ha meghallottam, évtizedes érzelmek törtek fel belőlem egyetlen másodperc alatt, számomra is megdöbbentő intenzitással.   tovább